Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Japán, Josai tanulmányok Japánban és KRE Japanológia mesterszak


Leave a comment

Az olvasmányokról, beadandóról

Ezt előzőleg elfelejtettem leírni, úgyhogy most pótolom. Bár nem valószínű, hogy minden évben ugyanazokat az olvasmányokat ajánlják, sőt elvileg nem mindig ugyanazokat, de pl. művészettörténeten kaptunk ajánlott szakirodalom listát. Elég tetemes olvasnivaló szerepelt a listán és nem is mindent tudtam elolvasni, pedig amúgy érdekelt volna a dolog. Az első félévben Kína művészetét vesszük, a másodikban pedig Japánét. A japánra vonatkozó szakirodalomról még semmit sem tudok, de a kínaira olyan könyveket ajánlott a tanárnő, amik valóban nagyon érdekesek 🙂 Megvenni mindet eléggé költséges volna és mivel nem is kötelező elolvasni őket, így tanácsosabb kivenni őket a könyvtárból. Gondolom aki rászánta magát, az az utolsó 1-2 hónapban vette ki, én úgy gondoltam, jobb előbb, mint később. Szóval jó előre bementem a központi Szabó Ervin könyvtárba, ugyanis mindegyik példányból csak 1-2 darab van. A kínai festészetelmélet szerintem nagyon jó könyv volt. A kínai tájképek kompozíciójáról szólt, illetve arról, hogyan kell ilyen képeket festeni. Ezt csak kikölcsönöztem, de van olyan könyv, amit meg is vettem, mert nagyon érdekesnek találtam és szerintem a jövőben a kínai történelem vizsgáimon még hasznosíthatom a benne lévő információkat. Ez pedig A kínai civilizáció világa c. könyv. Ebben nincsenek képek csak tömény szöveg az egész és vaskos is a kötet. Eléggé alaposan vizsgálja meg a dolgokat, így megvenni inkább annak érdemes, aki nagyon részletesen szeretne foglalkozni Kína történelmével. Illetve Az Ősi Kína c. könyvet is megvettem. Ebben sok a kép is, de a szöveg is nagyon hasznos információkat tartalmaz.
Egyébként, aki nem akar könyvekre költeni, az tényleg kölcsönözze ki, mert több tízezerbe is kerülhet minden ajánlottat megvenni. Meg ezek antikvár könyvek. A Tus és Ecset c. könyvet megtaláltam online, de azt még nem olvastam el.
Művészettörténetre beadandót is kellett készíteni és November elejéig leadni. A feladat az volt, hogy el kellett menni a Ráth György Múzeumba és ki kellett választani egy kínai műtárgyat, amit vagy le kellett rajzolni, vagy kiszobrászkodni, összeorigamizni (volt, aki egy pagodát csinált origamiból (*_*)) és leírással együtt be kellett adni. Elvileg a következő félévben a Hopp Ferenc Múzeum valamely japán tárgyával kell ugyanezt tenni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez mindenképp beszámít-e a vizsgajegybe, ugyanis olyasmit hallottam, hogy csak annak számítja bele Mecsi tanárnő, akinek nem jó az írásbelije.
Én ezt választottam ki:
Óra
Könyveket egyébként nem nagyon kell vagy tud az ember venni. Pl. japánra elsőben a Genki I. és II. kell, de azt csak külföldről lehet megrendelni és eléggé drága. Viszont van belőle pdf. A kínaira az NPCR kell, amit megkaptunk. A nyelvtudományra két könyvet ajánlott a tanár, azokból kell készülni a vizsgára. Igazából mindkettő fenn van a neten, de A nyelv és a nyelvek olyan rossz minőségben, hogy jobban jár, aki megveszi. Én amúgy sem tudok gépről tanulni, így ami pdf-ben van, azt is kinyomtatom. Így nekem kicsit költségesebb a dolog. A nyelv és a nyelvek c. könyv 3800 Ft, amit szerencsére kuponnal sikerült 25%-al olcsóbban megvennem 🙂
Más tantárgyakra pedig azt kell megtanulni, amit a tanár az órán lead vagy pedig amiből feltölti az anyagot.
No, mivel én pár könyvet megvettem, párat kinyomtattam, így nagyjából 10 ezret költöttem a dologra.
Egyéb dolgok is kellettek, pl. írólapok, mappa, tolltartó, tollak, stb. Én UniBall zselés tollakkal írok, 0.5-ös végűvel, mert szerintem azzal lehet a legszebben kandzsit és hanzit írni. Ez nem a legolcsóbb toll és így, hogy japánra és kínaira is azt használom, egy ilyen toll nagyjából másfél hétig elég. Szóval havonta 800-1000 forintért tollat is veszek.
No, ezeket csak azért írtam le, hogy az anyagiakról is legyen elképzelésetek 🙂
Szerencsére kaptam szociális támogatást, ami havonta 15 000 Ft. Volt A és B kategória és egy plusz kategória, amibe azok tartoztak, akik nem (halmozottan) hátrányos helyzetűek, de a család havi bevétele nem valami sok. Én ebbe a kategóriába kerültem, mivel anyummal és öcsémmel élek egy háztartásban és anyu az egyetlen keresőképes a családban. Öcsém akkor még munkanélküli volt, most meg tanul, én is tanulok, az egyetem mellett meg nem igazán tudom, hogyan tudok majd dolgozni. Minden szabadidőm rámegy a tanulásra.
Szóval van ilyen lehetőség is. Erre már rögtön az elején pályázni lehetett, a tanulmányi ösztöndíj azonban csak lezárt félév után jár és úgy tudom, nem kell pályázni, hanem automatikus jár annak, aki jogosult rá.
Remélem, jól sikerülnek majd a vizsgáim 🙂 Nem csak a támogatás miatt, hanem amúgy is. A célom az, hogy kiváló legyek és nagyon bosszantó, ha 5-ösnél rosszabb jegyet kapok.

Advertisements


Leave a comment

Nyakamon a tesztek, zh-k és a vizsgák

Ezer éve nem írtam ide. Nos ennek többek között az is az oka, hogy a szabadidőm nem a nullával egyenlő, hanem mondhatni, mínuszba tendál 😛 Úgy jöttem az egyetemre, hogy tisztában voltam vele, nagyon sokat kell majd tanulni. Azt kell, hogy mondjam, hogy igazam volt 🙂
Ezt nem panasznak szántam egyébként, mert szeretek tanulni 😀
Egy jó tanács a kevésbé kitartó jövendőbeli japán vagy kínai szakosoknak: Ne vegyék fel egyszerre mindkét nyelvet. Na jó, nem akarok elrettenteni senkit sem 🙂 Csak arról van szó, hogy tényleg nagyon kemény a kettő együtt. Az első napon megmondták, hogy a japán az ELTE BTK egyik legnehezebb szakiránya. Gyanítom a kínai a másik 😀
Bár én már korábban tanultam japánt, így nekem az könnyebb, mint legtöbb csoporttársamnak, bizton állíthatom, hogy a kínaival többet kínlódom, mint amennyit valaha a japánnal tettem.
Kicsit írok így most már nem első benyomás, hanem pár hónapos tapasztalat alapján mind a kettőről.

Japán: Vegyük először ezt, végül is ez a főszakom 🙂 A kezdőknek nagyon nehéz ilyen gyorsan haladni. Az első zh átlaga nagyon rossz lett, gyanítom, mert sokan nem igazán tudták, milyen módszerrel lenne hatékony tanulni, mennyit kéne gyakorolni és mire kell majd számítani. Sokan azért jönnek a japán szakra, mert szeretik az animéket, a japán zenét vagy csak egyszerűen tetszenek nekik a kandzsik és a nyelv hangzása. Ez azonban önmagában nem elegendő.
Az első pár hét után már azért szerintem sokan rájönnek, hogy a rendszeres tanulás és a töretlen kitartás elengedhetetlen. Nemrégiben pedig Uchikawa-sensei írt a blogjában arról, hogy mi az ő meglátása azzal kapcsolatban, hogy van, aki ezt a szakot nehéznek tartja és elszáll a lelkesedése. Belinkelem ide, mert úgy gondolom, ez azok számára is tanulságos lehet, akik azon gondolkodnak, hogy megjelöljék-e a jövőben a japánt. Íme, itt olvashatjátok.
Én egyetértek vele. Szerintem nagyon jól leírta, hogy mire kell számítani és azt, hogy miért meggondolandó erre a szakra jelentkezni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy más ne jelentkezzen, hanem azt, hogy ha valaki nem érez magában elég indíttatást és kitartást, akkor meggondolandó, hogy érdemes-e rááldozni vagy pazarolni fél vagy egy évet. Személy szerint kicsit bánom is, hogy én nem korábban jelentkeztem, illetve örülök is neki, hogy csak idén adtam le a jelentkezésemet és vettek fel. Sajnos azáltal, hogy éveket vártam, lecsúsztam a lehetőségről, hogy a Japán Nagykövetség BA-s ösztöndíjára pályázzak (kicsúsztam a korhatárból). Ellenben úgy hiszem, az életben semmi nincs véletlenül és mindig minden akkor történik meg, amikor arra szükség van. Ha korábban vettek volna fel, elképzelhető, hogy nem lettem volna ennyire kitartó és érdeklődő. Azonban az elmúlt évek folyamán egyre jobban kezdett érdekelni a japán kultúra és nyelv és azt hiszem, mostanra értem meg rá, hogy ezt a képzést eredményesen elvégezzem.
Visszatérve: Az órákon mondhatni lóhalálában haladunk. Ami a jó hír, hogy heti 15 kandzsit kell csak tanulni, ami igazán semmi. A rossz hír, hogy rettentő sok a nyelvtan. Szerintem a lektorok nagyon jól magyaráznak, pl. az elmúlt 4 év alatt nem sikerült olyan gyorsan megértenem a te forma képzését, mint ahogy az Ono-sensei által leadott magyarázat alapján ment. A tanítási módszerrel, bár gyors, alapvetően nincs probléma. Ami viszont feltétlen szükséges, az az otthoni tanulás és a sok gyakorlás.
Minden lecke új kandzsijaiból írunk tesztet, a zh-ban azonban egyelőre, ha nem konkrétan az a feladat, akkor nem kell kandzsival írni.
Ami a hiányzásokat illeti, félévente összesen 9 óráról lehet hiányozni.

Kínai: Mivel állandó jelleggel a kínait tanulom, már volt, aki megkérdezte, hogy akkor most tulajdonképpen én japánra vagy kínaira mentem 😀 A kínait, mint minoros tárgyat vettem fel, de ugyebár a minorosoknak teljesen ugyanannyit kell tanulni, mint a főszakosoknak. Ami nem kevés, hanem mondhatni eszméletlen sok 😀 A japánnal ellentétben itt egyik hétről a másikra nem csak 15 írásjelet kell betéve tudni, hanem vagy 60-70-et. Igazából változó. 40-50 szó asszem van egy leckében és ugye a legtöbb szó több, mint egy jelből áll. Mivel a pinyin átírással Kínában nem írnak hivatalosan, hanem minden Hanzival van, így az ember kénytelen memorizálni az összes szó minden egyes Hanziját. Minden héten írunk egy tesztet az új írásjelekből. Nem az összesből, hanem random pár darabból jelentéssel és pinyinnel együtt, valamint kapunk egy mondatot, amit Hanzival le kell írni. A nyelvi lektor órái nem rosszak, de beszélni még nem nagyon tudunk folyékonyan. Elég sokáig tart, mire pl. összeszedem a gondolataimat.
Kaptunk szorgalmi feladatokat is, de minden lecke összes írásjelét 3 sorban leírjuk, ami nem valami rövid idő és esélyesen ínhüvelygyulladást lehet tőle kapni. Jelentem, én már túl vagyok azon is 🙂
Az új szavakat és a leckék olvasmányait magyar anyanyelvű tanár tartja, míg a beszédgyakorlatokat kínai nyelvi lektor. A “normál” tanárnőnk Nagy Mariann, alias Ma laoshi, aki nagyon élvezetes órákat tart. Jól és viccesen magyaráz, így igazi felüdülés beülni az óráira. Beülni egyébként is kötelező. Egy félévben összesen 3 óráról lehet hiányozni. Szóval ha valaki másfél hétig lázasan fekszik otthon, az megszívta.

Annak ellenére, hogy minden erőm a tanulásra megy el, én nagyon élvezem. Mind a japán, mind a kínai nagyon tetszik, illetve az egyetem légkörével is elégedett vagyok. Lehet, hogy furcsának tűnhet mások számára, de én nem szoktam egyetemi iszogatásra meg bulikra járni. Egyrészt eleve nem nagyon szeretem az ilyesmit, másrészt nincs is rá időm. Szóval a légkör alatt arra gondolok, hogy milyen az egyetemen és az órákon lenni. Szeretek bejárni és jó érzés a folyosón, egy széken ülve tanulni vagy beszélgetni a csoporttársaimmal. Sosem szerettem még ennyire iskolába járni, mint most.

Szót ejtek a bejegyzésem címéről is 😀 Szóval eltelt az idő és mindjárt itt a vizsgaidőszak. Nem kapkodják el a vizsgák meghirdetését, van olyan tárgy, amiből még mindig nincs fenn egyetlen vizsgaidőpont sem. A japán és a kínai írásbelire és szóbelire még a szorgalmi időszak utolsó hetében kerül sor. Kiírva nincs a vizsgák között, így pl. vizsgaidőpontot választani sem lehet. Akkor van és kész.
Még felvettem December 18-ra a művészettörténetet és 19-re a japán kultúra és társadalmat. A többiből pedig Januárban megyek majd. A jövő hetem ultra sűrű lesz. Kedden kínai teszt írás, szerdán kínai szóbeli és japán zh, csütörtökön kínai zh, pénteken japán írásbeli vizsga. A japán szóbeli vizsgára pedig a rá következő hétfőn kerül majd sor. Szóval egy percig sem fogok unatkozni. Nem mintha eddig nem tudtam volna mit kezdeni magammal 😀

Közben, ha van japán program, arra is elmegyek. Pl. nemrégiben volt a vásárcsarnokban Japán Napok, ahol mindkét nap szerepeltem a kimono bemutatón és a teaszertartáson is 🙂

Szerzeményeim is vannak a japán tanszékről 🙂 Pl. szokott lenni néha Niponica magazin, amiből a múltkor hoztam egy japán nyelvű, shinkansenekről szóló példányt, tegnap pedig egy angol nyelvű ikebanásat. Pár hete pedig ki volt rakva pár japán nyelvű könyv, bárki szabadon elvihette. Hoztam is egyet, 祇園の教訓 a címe.