Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Japán, Josai tanulmányok Japánban és KRE Japanológia mesterszak


Leave a comment

Funabori, a hely, ahol éltünk ♥

A kinti tanulmányaink ideje alatt a Josai biztosította számunkra a szállást. Bár több campus-on is kollégiumban laknak a diákok, Tokióban az a nagy szerencse ért minket, hogy rendes apartmanokba helyeztek el. Kiutazás előtt csak annyit tudtunk, hogy 3 szobás lakásokba fogunk kerülni és annyit írtak, hogy tatami-s szoba lesz, aminek nagyon örültem 🙂 Végül kiderült, hogy nem minden lakásban van tatami, és nálunk is csak az egyik szobában volt. Magyarok közül 6-an voltunk Tokióban, 3 fiú és 3 lány, így nem kellett sokat gondolkodni az elhelyezésünkön. Eredetileg a lányoké lett volna a negyedik emeleti lakás, a fiúké pedig a második emeleti, de végignézve rajtunk cseréltek. Szóval a második emeleti lakást kaptuk meg végül. Én a pécsi lánnyal, Miával együtt érkeztem, a debreceni lány, Alíz későbbi géppel jött és csak este költözött be. A három szoba különböző méretű volt, mint ahogy majd azt a képeken és a videón is látni fogjátok. Mia vállalta be a legkisebbet, Alíz kapta a közepeset és én költöztem a legnagyobb, tatami-s szobába. Előnye és hátránya is volt a dolognak. Az előnye nyilvánvaló, a hátránya az volt, hogy a tatami csukott ajtó és ablak mellett rettentő büdös volt. Máshol is voltam már tatami-s helyiségben, de ennyire nem volt vészes, pedig azért van egy alapvető szaga. Lehet, hogy régi volt. Biztos jó ideje nem cserélték, mert helyenként elég leharcolt volt. A székem ferde volt, mindig elzsibbadtam rajta ülve. Próbáltam helyre kalapálni, de féltem, hogy eltöröm, így inkább hagytam. A legrosszabb azonban az ágy volt. Konkrétan volt benne egy gödör. Egy idő után, amikor már többen panaszkodtunk, hogy inkább a földön alszunk, mert olyan kényelmetlen az ágy (az az összecsukható fajta), akkor az advisor felajánlotta, hogy ha veszünk bele valami merevítést, kifizetik. Ekkor néztem meg, lecipzározva a matracáról a borítást, hogy hova lehetne bele merevítést tenni és kiderült, hogy amúgy a fém rács, amire a matracot húzták, el van törve és azért van benne gödör. Merevítést nem lehetett rá kapni. Egy ugyanilyen új ágy 19 ezer yen lett volna, szóval maradt ez és néha az ágyon, de sokszor inkább a földön aludtam, mert az kényelmesebb volt. Bár egy pár centi vastag futon a tatami-n még így is kemény volt. Kicsit úgy éreztem magam reggelente, mint akit agyonvertek 🙂 A legtutibb a szekrényem volt. Egy hagyományos, tolóajtós beépített szekrény, ami kifejezetten futon és ágynemű tárolásra használható. Mi a bőröndöket is ott tartottuk, illetve oda raktam minden dobozt, amint volt. A szekrényt kinyitva mindig nagyon hideg fogadott, mintha a túloldalán Narnia lenne 😀 Egy idő után azzal szórakoztunk, hogy tuti szellem lakik benne, mert reggelente mindig kék-zöld foltokkal ébredtem XD El is neveztük a kis házi szellemünket Ricchan-nak 🙂

Visszatérve a dobozokra, a lakás majdnem teljesen üres volt, amikor beköltöztünk. Volt benne ugyan bútor, mosógép, hűtő, mikró, vízforraló és rizsfőző, de egyéb lakásfelszerelés nem. Viszont a tavalyiak hagytak nekünk egy kis szeretetcsomagot, amit pár nap után át tudtam venni az egyik cserediáktól, aki megőrizte nekünk. Így egy kis alapfelszerelésre szert tettünk, de még vettünk egy csomó mindent, amit szükségesnek éreztünk. Pl. venni kellett lábost, mély tányért, poharakat, konyharuhát, kéztörlő törülközőt, szappantartót, stb… szóval egy csomó apróságot, de sok kicsi sokra megy. Elég költséges volt az első hónap, de ekkor vettem meg azokat a szuper tálakat és bögrét, amit végül haza is hoztam magammal, mert annyira a szívemhez nőttek 🙂 A tavalyi ellátmányt dobozban kaptuk, plusz évközben otthonról is kaptunk szeretetcsomagokat, gyűjtögettük a dobozokat és mi is hagytunk szeretetcsomagot az idei új csapatnak 🙂 Az első esténk kicsit vicces volt, mert akkor még nem volt a birtokunkban az ellátmány, így egy üres, felszerelés nélküli lakásban voltunk, amikor a Josai adott nekünk bento-t vacsira, csak nem volt pálcikánk, amivel megegyük XD Úgyhogy gyorsan le is mentünk felfedezni a környéket és keresni egy közértet, ahol veszünk pár dolgot és kapunk pálcikát 🙂  Continue reading

Advertisements


2 Comments

Josai Nemzetközi Egyetem Kioicho campus és az órák

Nagyon régóta nem jelentkeztem, sajnos nem nagyon volt időm blogot írni, amíg Japánban voltam. Most, hogy hazatértem, megpróbálom pótolni, ami kimaradt. Van pár dolog, amiről szeretnék írni, pl. maga a campus, az órák, az egyetemi rendezvények, az egyetemi munka és az internship, amit végeztem, illetve gondoltam, hogy írok még pár hasznos tanácsot. Szerencsére egy kicsit utazgatni is volt alkalmam, arról azonban a kifejezetten Japán Utazással kapcsolatos blogomon írok. Ez utóbbiban szintén nem sokáig jutottam, de legalább már elkezdtem 🙂 Igyekszem viszonylag gyorsan letudni a Josai-on töltött időmmel kapcsolatos dolgokat, ugyanis közben elkezdtem a Károlin a mesterszakot és arról is szeretnék majd írni.

No de térjünk rá a lényegre. Szóval én a tokiói campus-on voltam, aminek Kioicho a neve, de voltak még cserediákok Saitama Sakado campus-on, Togane-ban és Awa-Kamogawa-ban is. Én alapvetően Togane-ba és Kamogawa-ba jelentkeztem, de mégis Tokióba kerültem, annyira nem értem, hogy miért. Bár gyanítom, hogy az volt az oka, hogy könyvszerkesztői minorra jártam, ami rokonságban áll a média szakkal. Eleinte kissé szomorú voltam emiatt, mert úgy gondoltam, jobban szeretem a vidéki Japánt, mint Tokiót, de viszonylag hamar rájöttem, hogy szerencsésen alakult ez így. Nagyon megszerettem Tokiót, talán még Kiotónál is jobban, és nagyon örülnék, ha még lenne alkalmam visszatérni oda.

Jártam a többi campus-on is, és annyi biztos, hogy a tokiói a legmodernebb, és szerintem a legszebb. Illetve az ugye eléggé központi helyen van, ha bárhova el szeretnél utazni, onnan a legkönnyebb. Bár eleinte nem hagytam el Tokiót, csak amikor másik campus-ra vittek, és tulajdonképpen utazgatni csak a tavaszi szünetben volt lehetőségem. Az a helyzet, hogy azóta változott az ösztöndíj, mivel új chancellor-t kapott a Josai és kevesebb pénzt szánnak a cserediákokra. Pl. már senki nem mehet Tokióba, ebben szerintem több dolog is közre játszik. Az egyik, hogy Tokióban nagyon sokba került az egyetemnek a szállás. A másik, hogy a havi 50 ezer yen nem igazán volt elég arra, hogy rendesen elboldoguljunk. A harmadik pedig, hogy Tokióban a japán diákok nem mutattak hajlandóságot arra, hogy barátkozzanak a külföldi cserediákokkal, így nem sok lehetőségünk volt a Kioicho Campus-on barátokat találni. Nem egészen ide tartozik, de azért leírom, hogy azóta az ösztöndíj kondíciói is változtak. Pl. megszűnt a Mizuta ösztöndíj és a Jinzai Ikusei-t, amivel én voltam, átnevezték és most úgy működik, hogy havi 30 ezer yen-t ad az egyetem, a szállást és a reptéri transzfert biztosítja, illetve további 20 ezer yen-t ad még, ha a cserediák havi 20 órát besegít nekik, azaz megdolgozik érte. Ja és elvileg havi 10 ezer yen-t kell fizetni közműre saját zsebből. Szóval akkor marad havi 40 ezer. Az nem túl sok. Talán nem lehet belőle éhen halni, de szerintem a változatos étkezésről mindenképp le kell mondani. Ja és persze magadra kell főzni, mert az valamivel olcsóbb. Egyébként vidéken olcsóbb a közért. De szerintem akkor sem árt, ha valaki havi x összeggel (mondjuk 10 ezer yen) tud támogatni. Utazni pedig tényleg akkor tudsz, ha vagy valami plusz munkát vállalsz, vagy kapsz otthonról pénzt. Én is akartam plusz munkát vállalni, mondjuk konbini-ben, de sajnos a heti kb. 16 óra egyetemi munka mellett ez már nem nagyon fért bele.

De megint sikerült elkanyarodnom a tárgytól. Szóval a tokiói részleg tehát szép, felszerelt, és jó fejek a tanárok. Valamint a legtöbb Global College (angol nyelvű) óra is itt van, ez is előny volt számunkra. Continue reading


Leave a comment

Mennyibe kerül egy ösztöndíj?

Mert ugyebár semmi sincs ingyen az életben. A Josai-on ez úgy működik, hogy mindenkinek rendelkeznie kell egy kezdő összeggel, amiből az első hónapját fedezni tudja magának. Még a Mizuta ösztöndíjasoknak is, akik a tandíjmentességen és szálláson felül havi 50 ezer yent is kapnak. Hiszen az első kifizetés októberben (azaz a második megkezdett hónapban) van. Ekkor visszamenőleg kifizetik a szeptembert is. Mivel én Jinzai Ikusei ösztöndíjas vagyok, azaz diákmunkát végzek az egyetemen, és arra kapom majd a második hónaptól a fizetést, így nekem még a repjegyet is állnom kellett. Ami mondjuk azért nem kevés. Az enyém 188 ezer volt úgy, hogy a visszautat 41 ezerért majd még módosítanom kell. Plusz ha saját kiválasztott ülőhelyet szeretnél a repülőn, az is pénzbe kerül. És a Jinzai Ikusei ösztöndíjnál októberben nem fizetik ki visszamenőleg a szeptembert! Így plusz pénzed, mondjuk szétnézni vagy vásárolni nem lesz. Egyébként a MEXT kutatói ösztöndíjánál is kell, legyen kezdőtőkéd. Azt hiszem, az első kettő vagy három hónapra. Na de mennyi az annyi?

Szóval a repjegy a légitársaságtól is függ, de utazás előtt 1-2 hónappal olyan majdnem 200 ezer forint. Fontos, hogy minimum visszafele módosítható legyen a repülés időpontja, mert akkorra úgysem tudod megvenni a jegyet, amikorra kéne, mert még nem kapható.

Esetleg nem árt a repülőútra egy utas és poggyász biztosítást kötni. Ez csak 2000-3000 Ft, és jól jöhet, ha utazás közben bármi történik veled vagy a csomagoddal.

Az első hónapban kelleni fog nagyon minimum 30-40 ezer yen (kb. 85-113 ezer forint) csak a kajára. Ezen felül ha kell bérlet, akkor az két állomás közötti távra szól csak. Nekem ez 7300 yen (kb. 21 000 Ft). Diák bérletet csak egy lepecsételt formanyomtatvánnyal és a diákoddal tudsz kiváltani, amire nekünk kb. 2 hetet kellett várni, így addig napi 640 yen volt az ingázás, ami többe került, mintha egy havi bérletet vettünk volna.

Mivel egy részben berendezett lakásban szállásolnak el, ahol sajnos nincsenek evőeszközök, poharak, tányérok, edények, konyharuha, vasaló, hajszárító, stb… ezeket is neked kell megvenni. Emiatt az első hónapban van egy halom plusz kiadás. Szerencsére mi “örököltünk” ilyesmiket, így csak részben kellett bevásárolnunk.

Japán TB 1500 yen (kb. 4200 Ft) havonta. Ez az orvosi költségek 70%-át fedezi.

A Josai-on az első hónapban egyéb költségek is lesznek. Ez olyan 12 000 yen (kb. 34 000 Ft), ami biztos, hogy kelleni fog. És persze bármikor jöhet még egy plusz kiadás. Pl. a JLPT, amit szeptemberben kell befizetni és 6000 yen (míg otthon 7000 Ft). Nem kötelező a decemberi JLPT-re menni, így én most nem is fizettem be. Júliusban is lesz egy, addigra biztosan fel tudok rá normálisan készülni.

Hú, majdnem elfelejtettem, tankönyvet is venned kell. Tokióban az alapfokon a Genki-t vették meg munkafüzettel együtt (kb. 6000 yen), az intermediate-n pedig a Tobira könyvet (3300 yen), de pl. Togane-ban a Minna no Nihongo-t használják.

Szóval yenben az első hónapra kell nagyon alsó hangon olyan 60 500 yen – 70 000 yen. Ez mondjuk egy 2.82-es árfolyamon számítva 170 610 – 197 400 Ft. Igazából én ennél többet költöttem. Megérkezel, van egy csomó minden, amit meg szeretnél kóstolni, nem megy még annyira jól a pénzed beosztása. Na meg a könyvesboltok. Beszabadulsz és vége. Sikerült visszafognom magam, és csak két könyvet vennem.

Azaz mondjuk a kiutazás, biztosítás, helyjegy a repülőre és a kinti első havi költségek, azaz maga a kezdőtőke majdnem 400 ezer Ft. Természetesen messze nem volt ennyi pénzem, de szerencsére vannak emberek, akikre számíthatok, és lehetővé tették, hogy mindez megvalósuljon.

Nem tudom, ki hogy áll vele, de nekem még ruhákat is kellett vennem, meg cipőket, meg egy halom olyan dolgot, amire Japánban az egy év alatt szükségem lehet. Ez is egy csomó pénzben van, ha azt vesszük, hogy egy jobb, és kényelmes cipő minimum 10 rongy. Illetve szokássá vált, hogy a Josai oktatóknak, advisornak és Mizuta asszonynak ajándékot is adunk. Ez sem olcsó mulatság. Még ha csak apróságokat is veszel, az is összességében olyan 12-15 ezer Ft.

Egy szó, mint száz, egy ösztöndíjra is költeni kell, nem is keveset. Ezt azért írtam le, mert erről sokan nem tudnak, csak pályáznak, és aztán lesz valami. Nem árt erre már előre is gondolni, nehogy az utolsó 1-2 hónapban érjenek meglepetések, és kelljen egy halom helyről összekaparni a kezdőtőkét.

 


Leave a comment

Josai papírok intézése

Úgy döntöttem, erről is írok egy bejegyzést, végtére is a tanulmányaimhoz tartozik. Olyan szinten mindenképp, hogy az ösztöndíj keretében még egy évig, ha nem is az ELTE keretein belül, de folytatni fogom egyetemi szinten a japán tanulást. És remélem, hogy vérprofin jövök majd haza 😀
Szóval, mint már említettem, irtó rövid határidőt kaptunk az ösztöndíj papírok beszerzésére és intézésére. Gyakorlatilag volt egy csütörtököm és egy fél hétfőm rá, mert pénteken a Semmelweis-nap miatt zárva voltak a rendelők, a Köztisztviselők Napja miatt pedig az okmányirodák. Jeeej! Kaptunk egy szép listát arról, hogy a Bevándorlási Hivatalnak milyen papírokat kell majd leadni. A jelentkezési lap, igazolvány másolat, personal record még hagyján, de kellett kitölteni egy olyan papírt, amin egy hozzátartozó kezességet vállal érted és adnia kellett egy angol nyelvű bankszámla kivonatot is. De ez még a könnyebbik része volt. Nem kellett azt igazolni, hogy egy egész évre lesz pénzünk, de értelemszerűen az első hónapot fedeznünk kell, így gondoltam, a bankszámla kivonat is legalább ekkorra összegről kell, szóljon. Megint ki kellett kérnem egy grade report-ot (kreditigazolás) angolul, mivel a jelentkezés óta újabb lezárt félévem volt. Ez 2000 Ft. A TO adja ki és Neptunon keresztül kell befizetni. Már abszolváltam, mire ilyet kértem, de semmi vész, így is a Neptunba írták ki a befizetési kötelezettséget. Ami gázosabb volt, az az iskolalátogatási, mivel abszolválás és sikeres záróvizsga után már gyakorlatilag nem vagyok az egyetem tanulója. Háromszor jártam a TO-n, mire végül egy olyan papírt kaptam, ami azt igazolta, hogy már végeztem és rajta volt, hogy mettől meddig voltam aktív hallgató. A Josai-nak ez teljesen megfelelt. Akinek van JLPT-je, annak a másolatát is el kell küldenie. Akinek nincs, az kell, hogy kérjen egy igazolást az egyik japán tanártól, hogy tud japánul. Ez mondjuk nyáron lehet, hogy problémás. Nekem van JLPT-m, így ezt a kört megúsztam. Continue reading


Leave a comment

Diplomás lettem ^^

Tegnap volt a diplomaosztó, így végre a kezemben tarthatom a diplomámat 🙂
Azért, rájöttem, mégiscsak hiányozni fog az a három év. Sok fantasztikus embert ismertem meg, és remélem, hogy valamennyire tartani fogom velük a kapcsolatot. Valamint azért bőven kijutott az élményekből, jókból is, rosszakból is.
Az évek folyamán durván megfogyatkoztunk és bár száznál is többen indultunk el ezen a rögös úton, ha jól számoltam, idén csak alig húszan vettük át a diplománkat. Szép számmal voltak kitüntetettek is, közülünk is hárman. Nekem sajnos csúsztak be rosszabb jegyek, így normál diplomát vettem át, de bízom benne, hogy a barátaimnak igaza van, és ezt a kutya sem fogja nézni, csak azt, hogy van egy diplomám és az ötös 🙂
A nagy lemorzsolódásra visszatérve, nem csak a kiesések miatt végeztünk ilyen kevesen. Vannak páran Japánban is, akik majd jövőre végzik el a harmadévet és vannak olyanok is, akik a szakdolgozat miatt csúsznak egy fél évet. Azért örülök, hogy sikerült három év alatt teljesítenem a követelményeket, még ha időnként döcögősen is 🙂 Mindenképp szép emlékként fogok az eltöltött három évre visszaemlékezni 🙂
Gratulálok a – most már volt – csoporttársaimnak is! Mivel sajnos nem mindenkinek sikerült személyesen gratulálni. Remélem, hogy még összehoz minket a sors! 🙂
Végezetül teszek fel egy képet magamról és a diplomámról, hogy bizonyítékul szolgáljak nektek ^^

20160718_162225


Leave a comment

Josai Egyetem ösztöndíj eredménye – Megyek Japánba :)

Nagyon-nagyon hosszas várakozás után megérkezett a várva-várt eredmény! Június 26-án. Mindenki megkapta az ösztöndíjat, csak eltérő feltételekkel. Két fő kapott teljes ösztöndíjat (sajnos nem vagyok köztük). Én megint részleges ösztöndíjat kaptam, azonban most jobb feltételekkel, mint tavaly. Azaz fizetik a tandíjat és a szállást, nekem kell megvennem a repjegyet, illetve a megélhetést is nekem kell fedeznem, azonban idén azt ígérték, hogy munkát biztosítanak a campuson, ami fedezi a havi 50 000 yen megélhetést. Nagyon remélem, hogy valóban így lesz, mert nem szeretnék az első hónap végén hazajönni, hogy nem kaptam munkát. Az első hónapot ugyebár így teljesen magamnak kell fizetnem, ami állítólag a plusz kiadások miatt több, mint a többi. Szerencsére szuper családom van és apu és az unokatestvérem kisegítenek, hogy bele tudjak vágni, amiért rendkívül hálás vagyok nekik 🙂 És ígérem, amikor hazajöttem, meghálálom 🙂 Nélkülük ugyanis repjegyet sem tudnék venni. A repjegy az én pénztárcámhoz mérve elég húzós, minimum 170 ezer forint retúrban illetékekkel együtt. Egyébként ezerszer jobban megéri retúrban megvenni. Viszont mivel jövő augusztus elején jönnék vissza, ennyire előre még nem lehet repjegyet kapni. Azaz hétfőn rohanok a JapánSpecialistához és kikérem a tanácsukat. A repjegyet azonban még nem fogom tudni megvenni, mert az útlevelemet is hétfőn kezdem el intézni és az ugyebár kell a repjegy vásárláshoz :S És ez csak most tudatosult bennem. Szóval nagyon remélem, hogy addig nem szökik az egekbe a repülőjegyek ára. Szeptember 6-ra kell kiérkezzem, szóval minden ügyintézésre két hónapom van. Már két napja a különféle papírokért rohangálok, de még hétfőn is lesz pár köröm. A Josai lehetetlen időpontokat adott meg az ügyintézésre. Pl. július 1-ig jelezd vissza, hogy kéred-e az ösztöndíjat. Azaz ők 3 hónapot gondolkodtak rajta, te 5 nap alatt döntsd el, hogy lesz-e elég pénzed. Nekem “csak” olyan 350-400 ezerre lesz szükségem (retúr jegy + első hónap), de vannak olyanok, akiknek a fél tandíjat (asszem 1 millió forint) is fizetniük kell. Szóval azért húzós. De még annak is állnia kell az első hónapot, aki teljes ösztöndíjat kapott, mert majd októberben kapja meg visszamenőleg a szeptemberi lakhatást. Continue reading


1 Comment

Josai egyetem ösztöndíj interjú

Igen, idén már ilyen is volt. Bár korábban úgy zajlott a dolog, hogy Umemura tanárnő interjúztatott és csak annak a jelentkezése jutott el a Josai-ra, aki az itthoni interjún túljutott. Tavaly semmilyen interjú nem volt, helyette úgy június közepe táján jött egy férfi a Josai-ról és levetített nekünk egy tájékoztató anyagot az egyetemről, illetve mindenkinek be kellett mutatkoznia és el kellett mondania, hogy mi a hobbija. Ennyi.

Amikor megkaptuk a levelet Uchikawa tanárnőtől, hogy május 27-én jön valaki a Josai-ról, szentül meg voltam róla győződve, hogy ez most sem lesz másképp. Azonban csütörtök este, a találkozó előtt kevesebb, mint egy nappal a tanárnő megtudta, hogy a Josai emberei (mert ketten is jöttek) interjúztatni szeretnének minket, ezért csinosan menjünk. Na ekkor kissé beparáztam. Ráadásul másnap délelőtt 11-kor, tehát az interjú előtt pár órával még töri vizsga is volt. Ezek után aludjon nyugodtan az ember XD

Elérkezett a másnap, túléltem a törit és bíztam benne, hogy a Josai interjút is túl fogom élni. Közben kicsit átgondoltam, miket kérdezhetnek, arra hogyan válaszolnék. Ennek azonban nem sok hasznát vettem, mert javarészt másról kellett beszélni. 10-en voltunk ott és ötösével hívtak be minket. Úgy ültettek le, hogy velünk szemben volt a jelentkezési lapunk és elővettek még pár papírt, amire, miközben válaszoltunk a kérdésekre, jegyzeteltek. Felváltva kellett válaszolni, tetszőleges sorrendben. Ilyen kérdések voltak, hogy: Mi mit tudnánk az egyetemnek nyújtani? Mi a szakdoga témánk? Mit csinálnánk Japánban? Milyen külföldi országokban jártunk már?

Közben meg a lelkünkre beszélték, hogy minden egyetemi rendezvényen (ami egyébként elég gyakori) aktívan részt kell vennünk, különben baj van. Mi leszünk odakinn az országunk nagykövetei, így közvetítenünk kell a kultúrát. Illetve azt is mondták, hogy attól függetlenül, hogy mit jelöltünk meg (az egyetemnek több városban is van campusa), lehet, hogy Tokióban helyeznek el. Ezt egy kicsit furcsállottam, de mindegy. Ha teljes ösztöndíjat kapok, nem panaszkodom. Viszont azért ugye mégis csak szívesebben tanulná azt az ember, amire jelentkezett. Bár az első fél évben javarészt japános órák vannak. Én az interjún az első turnusban voltam és állítólag vagy fél órát benn voltunk. A második turnus nagyon hamar végzett, talán 10-15 perc alatt. Nem tudom, most akkor melyik a jobb. Megint megnéztünk egy kisfilmet az egyetemről és kaptunk újságot is (a tanszéki folyosón van elvileg az asztalon).

Azt is mondták, hogy 4 ágyas kollégiumi szobák vannak, ami más, mint amiről eddig hallottam. Meg idén úgy tűnik, más lesz a részleges ösztöndíj, mint tavaly. Erről inkább majd akkor írok, amikor megérkezik az értesítés, hogy kit mire vettek fel. Reméljük, minél hamarabb. Jaaaaj, sajnos van egy olyan érzésem, hogy nekem ez megint nem jött össze 😦 De azért még nem halt meg bennem a remény. Drukkoljatok nagyon! Meg ha már itt tartunk, szerdán is drukkoljatok, mert akkor írjuk a japán nyelvi záróvizsgát és én már úgy érzem, egy szót nem tudok :S

Valamikor a közeljövőben fogok írni egy bejegyzést a különféle ösztöndíjakról. Előbb bevárom az ösztöndíjasok válaszait 🙂