Funabori, a hely, ahol éltünk ♥

A kinti tanulmányaink ideje alatt a Josai biztosította számunkra a szállást. Bár több campus-on is kollégiumban laknak a diákok, Tokióban az a nagy szerencse ért minket, hogy rendes apartmanokba helyeztek el. Kiutazás előtt csak annyit tudtunk, hogy 3 szobás lakásokba fogunk kerülni és annyit írtak, hogy tatami-s szoba lesz, aminek nagyon örültem 🙂 Végül kiderült, hogy nem minden lakásban van tatami, és nálunk is csak az egyik szobában volt. Magyarok közül 6-an voltunk Tokióban, 3 fiú és 3 lány, így nem kellett sokat gondolkodni az elhelyezésünkön. Eredetileg a lányoké lett volna a negyedik emeleti lakás, a fiúké pedig a második emeleti, de végignézve rajtunk cseréltek. Szóval a második emeleti lakást kaptuk meg végül. Én a pécsi lánnyal, Miával együtt érkeztem, a debreceni lány, Alíz későbbi géppel jött és csak este költözött be. A három szoba különböző méretű volt, mint ahogy majd azt a képeken és a videón is látni fogjátok. Mia vállalta be a legkisebbet, Alíz kapta a közepeset és én költöztem a legnagyobb, tatami-s szobába. Előnye és hátránya is volt a dolognak. Az előnye nyilvánvaló, a hátránya az volt, hogy a tatami csukott ajtó és ablak mellett rettentő büdös volt. Máshol is voltam már tatami-s helyiségben, de ennyire nem volt vészes, pedig azért van egy alapvető szaga. Lehet, hogy régi volt. Biztos jó ideje nem cserélték, mert helyenként elég leharcolt volt. A székem ferde volt, mindig elzsibbadtam rajta ülve. Próbáltam helyre kalapálni, de féltem, hogy eltöröm, így inkább hagytam. A legrosszabb azonban az ágy volt. Konkrétan volt benne egy gödör. Egy idő után, amikor már többen panaszkodtunk, hogy inkább a földön alszunk, mert olyan kényelmetlen az ágy (az az összecsukható fajta), akkor az advisor felajánlotta, hogy ha veszünk bele valami merevítést, kifizetik. Ekkor néztem meg, lecipzározva a matracáról a borítást, hogy hova lehetne bele merevítést tenni és kiderült, hogy amúgy a fém rács, amire a matracot húzták, el van törve és azért van benne gödör. Merevítést nem lehetett rá kapni. Egy ugyanilyen új ágy 19 ezer yen lett volna, szóval maradt ez és néha az ágyon, de sokszor inkább a földön aludtam, mert az kényelmesebb volt. Bár egy pár centi vastag futon a tatami-n még így is kemény volt. Kicsit úgy éreztem magam reggelente, mint akit agyonvertek 🙂 A legtutibb a szekrényem volt. Egy hagyományos, tolóajtós beépített szekrény, ami kifejezetten futon és ágynemű tárolásra használható. Mi a bőröndöket is ott tartottuk, illetve oda raktam minden dobozt, amint volt. A szekrényt kinyitva mindig nagyon hideg fogadott, mintha a túloldalán Narnia lenne 😀 Egy idő után azzal szórakoztunk, hogy tuti szellem lakik benne, mert reggelente mindig kék-zöld foltokkal ébredtem XD El is neveztük a kis házi szellemünket Ricchan-nak 🙂

Visszatérve a dobozokra, a lakás majdnem teljesen üres volt, amikor beköltöztünk. Volt benne ugyan bútor, mosógép, hűtő, mikró, vízforraló és rizsfőző, de egyéb lakásfelszerelés nem. Viszont a tavalyiak hagytak nekünk egy kis szeretetcsomagot, amit pár nap után át tudtam venni az egyik cserediáktól, aki megőrizte nekünk. Így egy kis alapfelszerelésre szert tettünk, de még vettünk egy csomó mindent, amit szükségesnek éreztünk. Pl. venni kellett lábost, mély tányért, poharakat, konyharuhát, kéztörlő törülközőt, szappantartót, stb… szóval egy csomó apróságot, de sok kicsi sokra megy. Elég költséges volt az első hónap, de ekkor vettem meg azokat a szuper tálakat és bögrét, amit végül haza is hoztam magammal, mert annyira a szívemhez nőttek 🙂 A tavalyi ellátmányt dobozban kaptuk, plusz évközben otthonról is kaptunk szeretetcsomagokat, gyűjtögettük a dobozokat és mi is hagytunk szeretetcsomagot az idei új csapatnak 🙂 Az első esténk kicsit vicces volt, mert akkor még nem volt a birtokunkban az ellátmány, így egy üres, felszerelés nélküli lakásban voltunk, amikor a Josai adott nekünk bento-t vacsira, csak nem volt pálcikánk, amivel megegyük XD Úgyhogy gyorsan le is mentünk felfedezni a környéket és keresni egy közértet, ahol veszünk pár dolgot és kapunk pálcikát 🙂