Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Keleti nyelvek és kultúrák – Japán


Leave a comment

Második féléves vizsgák

Szerencsére már túl vagyok a vizsgákon, de egy elég kemény időszakot tudhatok magam mögött 🙂
A gyakorlati vizsgákat előbb letudtuk, azonban sajnos eléggé szét lettek szórva a vizsgáim, mert több is kb. ugyanarra az időpontra esett volna.

Japán nyelvi vizsga és alapvizsga

A félévet egy az egész éves anyagot felölelő vizsgával zártuk, valamint szóbelink is volt. A szóbelire 3 témakörből kellett felkészülni, mert pár rövidebb általános kérdés után “húzni” kellett a 3 téma közül és arról több percen keresztül kellett beszélni (kb. 3-5 perc). Ez így persze rövidnek tűnik, de amikor leülsz megfogalmazni a szöveget, rájössz, hogy 3 perc is baromi hosszú tud lenni. A három téma pedig: 1.) Valamilyen vicces történet. 2.) Mesélj egy olyan helyzetről, ahol bajba kerültél. 3.) Egy híres ember életrajza.
A harmadik fogott ki rajtam. Nincs igazán olyan sztár, akiért rajonganék, szóval maradtam a történelmi és irodalmi alakoknál. Először Akutagawa Ryuunosuke volt az esélyes, de tőle nem olvastam még olyan nagyon sokat, így egyszerűbbnek tartottam Hijikata Toshizou-t. Hijikatáról és a Shinsengumiről már rettentő sok feldolgozás (anime, manga, dorama) készült, könyvet is olvastam a témában, meg a neten is csomót olvastam már róla. Viszont először túl hosszú lett a szövegem, utána meg nem tudtam eldönteni, hogy mit kéne kihúznom belőle. Megfogalmazni sem volt könnyű. Mindegy, végül nem is az életrajzot kaptam. A szóbelin teljesen leblokkoltam, ami azért furcsa, mert elég sokat készültem rá és azért abban biztos voltam, hogy el is tudom mondani, amit tanultam. Erre mielőtt bementem valamiféle pánikroham tört rám és éreztem, hogy kezdek rosszul lenni. Mire sorra kerültem, már nagyon ki voltam és ironikus módon az egyszerű felvezető kérdésekre alig tudtam összeszedni a válaszaimat. Viszont amikor a szöveghez értem, az már ment rendesen. Azóta sem értem, hogy miért volt ez, hiszen még Conon is tartottam anno előadást a nagy színpadon és többször is adtam már elő teljesen idegeneknek is. Remélem, többé ilyen nem lesz. Szóval aggódtam, hogy a szóbelim csúfosan sikerült és a keigo eléggé a gyenge pontom, így az is vitte lefelé a pontjaimat a dolgozatokban. Meg szerintem nagyon sietek dolgozatíráskor, ugyanis kihagyok írásjeleket vagy máshova teszem a zöngésítőt, mint ahova kéne.
Viszont mindent egybe vetve, kaptunk egy kis pluszt, így végül 5-ös lettem 😀 Ami ugye 3 jegynek számít, mert három modulból áll a nyelvképzés.
Az alapvizsgáról nem írnék sokat, mert Noémi már megtette pár éve és nagyjából ugyanaz volt nekünk is. Az alapvizsgának nincs szóbelije. Június 6-án írtuk. Nekem 4-esre sikerült, amin először javítani szerettem volna, de a hónap végén lett volna rá lehetőség, addigra meg már kissé leszívott a többi tárgy és alig vártam, hogy pihenhessek. Végül meggyőztek, hogy a 4-es sem rossz jegy.

Japán kultúra és társadalom 2.

Erre a vizsgára nagyon sokat kellett tanulni, de úgy érzem, minden hasznos, amit tanultam. Az órán kapott kandzsis cetliket kiszótáraztuk, az órai jegyzetet pedig kiegészítettük, így többen összefogva végeztünk a vizsgáig. Elég sok vizsgafeladat volt, aminél a legtöbbre elég volt röviden is válaszolni, de volt 1-2 hosszabban kifejtős is. Volt benne vaktérkép, ahol egy pár helyet meg kellett határozni. Illetve a korábbi cetlik kandzsijait nem kérte számon Umemura tanárnő, viszont a rajtuk szereplő szavakat tudni kellett hiraganával. Pl. tudni kellett a hónapok régi neveit és a hónapokhoz köthető fontosabb eseményeket (pl. ころもがえ). Az évszámokat és az ételeket is ruhákat is tudni kellett, meg mivel elég változatos kérdések voltak, az ötöshöz kb. mindent tudni kellett. A politikával eléggé hadilábon álltam, például nem tudtam az összes párt és azok képviselőinek nevét. Pont volt egy olyan kérdés, ahova a jelenlegi kormánypártokat kellett beírni és beírtam egy olyat, ami nem kormánypárt. Meg az egyik étel neve (ぞうに) nem volt ismerős. Igazából az おせち tudtam, hogy micsoda, de nem tudtam, hogy a ぞうに az egyik fogása. Ezt már nem vettük át órán és bár utána néztünk az ételeknek, azt már nem tudtuk, hogy az おせち miből is áll. Continue reading