Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Keleti nyelvek és kultúrák – Japán


Leave a comment

Záróvizsga kipipálva

Elérkezett a napja, hogy erről is írjak 🙂 Ugyan június 21-én volt a záróvizsga, azóta folyamatosan voltak intéznivalóim, amikről egy külön bejegyzésbe szólni fogok.
Szóval a diploma eredménye 3 jegyből tevődik össze: szakdolgozat, japán nyelvi záróvizsga, magyar nyelvű záróvizsga. Ennek a három jegynek az átlaga adja a diploma jegyét, így pl. ha valamelyik 3-as lesz, vagy kettő ezek közül 4-es, akkor már nem lehet ötös a diplomád. Ez nem mindenkit érdekel, számomra fontos volt, hogy a végeredmény ötös legyen 🙂

A japán nyelvi része úgy nézett ki, hogy két turnusban beültünk a terembe és felváltva írtunk A és B feladatlapot. A vizsga tetemes része szövegértés volt, így erősen ajánlott felismerni tudni a kandzsikat. Mivel N3-N2 szintűek a feladatok, az N3-as kandzsikat ajánlott látásból ismerni, de vegyült a szövegbe N2-es is. Volt olyan, amit nem ismertem fel, de a szövegkörnyezetből igyekeztem kikövetkeztetni. Igazából az utolsó 1 évben nem vettem fel kandzsitanulós órát és a szakdoga és szakszöveg nagyon sok időmet felemésztette, így viszonylag kevés kandzsit tanultam, ami miatt pánikban is voltam. Szóval a szövegértésen kívül még 2 rövid szöveg fordítása volt japánról magyar nyelvre (az egyik szöveg elég nehéz volt szerintem), illetve egy fogalmazás (két téma közül lehetett választani, én a 将来の夢 témát választottam). Nem részletezem a feladatokat, mert úgyis minden évben mást adnak. Május vége vagy június eleje környékén számítsatok a japán nyelvű részre.
Uchikawa tanárnő pedzegette, hogy jövőre szeretne magnóhallgatás, illetve szóbeli részt is csinálni. Lehetséges, hogy szakdolgozatot kell majd védeni japánul, de azt azért nem tartom valószínűnek, mert az túl nehéz lenne BA-n. Még magyarul sem kell szakdolgozatot védeni az államvizsgán, így emiatt én nem aggódnék.

A magyar nyelvű szóbeli június közepe-vége felé szokott lenni. Idén június 21-22 volt. Mivel június 22-én volt a Károli MA felvételi, így azoknak némi problémát okozott, akiket az ELTE-n aznapra osztottak be. Úgy oldódott meg a probléma, hogy az érintettek bemehettek 21-én és soron kívül felelhettek. A szóbelin 3 témakörből vannak kérdések: kultúra, irodalom és történelem. Elvileg mindegyikből 10 kérdés van, de mivel az irodalomból nem nagyon jutottunk el a modern irodalomig, így abból a tételsorból két kérdéssel kevesebbet kaptunk és a maradék 8-ban is voltak módosítások. Szóval azt javaslom, a folyosón, Mecsi tanárnő ajtaja melletti faliújságon ellenőrizzék le a végzősök az aktuális tételsort. Figyelem! A btk honlapján lévő magyar nyelvű tételsor NEM JÓ! Egy japán nyelvű tételsor van, ami sehol nincs fenn a neten. Continue reading

Advertisements


2 Comments

Szakdolgozat eredménye ^^

Április 15-ig kellett leadnunk a szakdolgozatot és hosszasan, körmeinket rágva vártunk az eredményre. Akkor kezdett eluralkodni rajtam a türelmetlenség, amikor előbb a kínai szakosok, majd a koreai szakosok is megkapták az eredményeiket, nálunk pedig még semmi hír nem volt. Egyszer sikerült elkapni Szabó Balázs tanár urat és megtudakolni, hogy ki az opponensem. Ahogy sejtettem, Umemura tanárnő az 🙂 Gondoltam, hogy hozzá fog kerülni, mert a népmeséken túl irodalmi művekkel is foglalkoztam. Bár azért aggódtam, hogy esetleg nem sikerült megfelelően szempontokra bontanom és érthető módon megfogalmaznom a kutatásom eredményét, illetve, bár mindent lehivatkoztam és százszor átnéztem, felmerült bennem, hogy mi van, ha valami mégis kimaradt? De megnyugtattam magam, hogy ilyesmi nem fordulhatott elő. Mindig azonnal hivatkoztam, Papp Melinda tanárnő átnézte a fejezeteket és én is többször átolvastam az egész dolgozatot. A hosszú várakozás miatt rémálmok is gyötörtek. Pl. egyszer azt álmodtam, hogy 4-es lett, de kiderült, hogy a 6-os a legjobb jegy, így nagyon elszomorodtam. Egy másik rémálmomban pedig megbuktattak. A barátok és ismerősök persze azt mondták, hülyeség az egész, tuti 5-ös lett. És igazuk volt! 😀
Örömmel mondhatom, hogy a szakdolgozatom, amivel vért izzadtam, 5-ös lett!!! 😀
Íme, itt a bizonyíték:

szakdoga eredmény
Június 6-án került be a Neptunba az eredmény. Külön értesítés nem jött róla, a Hallgató szakdolgozatai fül alatt kellett folyamatosan figyelni 😉


Leave a comment

6. szemeszter japán szakos órák és vizsgák

Ééééés elérkezett annak is az ideje, hogy a BA utolsó ilyen jellegű bejegyzését megírjam. Igen, tegnap abszolváltam 🙂 Az egyik szemem nevet a másik pedig sír. Örülök, hogy idáig eljutottam, de ugyanakkor sajnálom is egy kicsit, hogy vége. Akármennyire is kikészítő volt néha (sokszor 😛 ) az egyetem, én akkor is jól éreztem itt magam. Megismerkedtem egy csomó érdekes, csodálatos és kedves emberrel és állítólag fejlődtem is, de ezt majd a záróvizsga bizottság eldönti 🙂 Kicsit sajnálom azt is, hogy nem sikerült többet blogolnom, de hát így alakult. Ha felvesznek MA-ra, akkor még hallotok felőlem 😉 Nem is tudom, hogy létezik-e japanológia MA-ról magyar blog. Reméljük, hogy én leszek az, aki majd megírja 😀 Mert igen, jelentkeztem arra is 🙂 Ugyan majd mellette egészen biztosan dolgoznom kell és kemény lesz, de úgy érzem, számomra ez fontos és szeretném még jobban elmélyíteni a tudást, valamint fordítási és remélhetőleg tolmács gyakorlatot szerezni. A felvételis tapasztalataimról majd írok, meg arról is, hogy hogyan sikerül, illetve még tartozom a záróvizsgával, meg hasonlókkal, amit mondjuk többek között azért nem írtam még meg, mert még csak ezután lesz a záróvizsga 🙂 :S 🙂

Japán történelem 2.

A kedvenc tárgyam volt ebben a félévben 🙂 Amúgy is nagyon érdekel a töri, imádom hallgatni, imádok olvasni róla és végre eljutottunk az Edo-korig, illetve a Bakumatsu-ig, ami a személyes kedvencem, csak legnagyobb szívfájdalmamra az idő szűkösségéből adódóan ez utóbbin eléggé átrohantunk. A Shinsengumi-t pedig még csak nem is érintettük 😦 Arról nem is beszélve, hogy a második világháborúig jutottunk és azt is elég foghíjasan vettük. Kissé küzdök is az utolsó záróvizsga tétellel, mert szerintem abszolút bármit kérdezhetnek, de alig hallottunk a témáról. Talán wishful thinking a részemről, de én még bízom benne, hogy ezt az utolsó tételt addig kiveszik. Bár erre így 12 nappal a vizsga előtt talán már nincs esély. Mindenesetre a japán töri óra ugyanolyan jó volt, mint az előző féléves első felvonása. Ugyan szerintem most kevesebb volt a poén, ez talán a szűkös időkeretnek tudható be. Szabó tanár úr azért egy csomó érdekes dolgot hozzáfűzött a törzsanyaghoz, amik nem voltak benne sem a méretéből és súlyából adódóan emberölésre is alkalmas Conrad Totman féle Japán története sem pedig Jamadzsi Maszanori Japán című könyvében. Amúgy mindkettő jó könyv és nagyon hasznos lehet az órán elhangzottak kiegészítéséhez, szóval csak ajánlani tudom őket. Jamadzsi-sensei könyvéhez már csak antikváriumban jutottam hozzá, szóval ott érdemes keresni. Visszatérve a Japán töri 1. sem pite tananyagmennyiségét tekintve, a 2. sem múlta alul a várakozásaimat. A vizsga ebben a félévben is teszt volt és sajnos volt olyan kérdés, ami biztos nem hangzott el az órán, így maximum tippelni tudtunk. Viszont szerencsére 5-öst kaptam és ez a lényeg 🙂

Mai japán nyelvképzés

Megint több modulból lehetett választani és mivel az előző félévben nekem bejött a japánokkal való társalgás és a szakdolgozatírós óra, így most is azokat vettem fel. Igazából az egyik helyett egy nyelvtan órát szerettem volna felvenni, de meglepetésemre olyan nem volt. Pedig így a japán nyelvű záróvizsga előtt nem ártott volna egy alapos ismétlés. Uchikawa-sensei és Ono-sensei is tartott olyan órát, aminek a keretében átnézték a szakdolgozat japán nyelvű összefoglalóját, így az egyik ilyet mindenképp érdemes felvenni. Az olvasási szövegértés (dokkai) órán állítólag elég nehéz szövegeket vettek. Arra nem jártam, úgyhogy ennél többet nem tudok mondani róla. Viszont utóbb rájöttem, hogy talán érdemes lett volna felvennem, mert a japán nyelvi záróvizsgának tetemes része szövegértési feladat. A japán vendéges órán sajnos ebben a félévben nagyon kevés japán volt, mert sokuknak pont akkor volt órája. Sajnos nehéz lett volna összehozni, hogy nekik is jó legyen, meg nekünk se legyen óraütközés. Idén a Japán Alapítvány egy felkéréssel is megkeresett minket. A Világjáró Gyerekek című programsorozat keretében Japánnal is megismerkedhettek a gyerekek és erre kerestek önkénteseket. A feladat egy kamishibai előadás megtartása volt, amihez a képeket az órán mi rajzoltuk meg. A program egyébként szerintem tök jó volt, mindannyian yukata-ban voltunk és úgy szerepeltünk, majd a gyerekeknek segítettünk a kalligráfiában. Levezetésképp pedig teáztunk a tanárnővel a Marumoto teaházban. Az Alapítvány és a résztvevők is elégedettek voltak, szóval nem bántam egy percig sem, hogy jelentkeztem a dologra. Az órák fele tehát a kamishibai-ra való felkészülés volt, amihez az előadandó mesét is mi fordítottuk. Az órák másik felén pedig a szokásos módon, különféle témákról beszéltünk a japán vendégekkel. Szerintem ebben a félévben kevesebb lehetőség volt a társalgásra, mivel a rajzolás közben nem beszéltünk annyit, mint a múlt féléves órákon, így nem tudom, hogy ilyen téren fejlődtem-e valamit, de egyébként élveztem. Készülni erre az órára meg annyit nem kellett, mint mondjuk a könyvolvasósra, így jutott időm a szakdolgozatra. A sotsuron óra, azaz a szakdolgozat írásos ezúttal már level 100 volt. Ezt úgy értem, hogy fejenként kellett egy fél! órás előadást tartani japánul a szakdolgozati témánkról. Mondanom sem kell, hogy az első egy-két előadás időpontra nem tolongtak az emberek 🙂 Érdekes volt mindenki témájáról előadást hallgatni, és olyan szempontból pedig magamra nézve is hasznos volt, hogy újra és újra össze kellett szednem magamban azt, amit a szakdolgozat megírásához elolvastam, valamint egy rendszert kellett kigondolnom, ami alapján a lényegi információkat mások számára is érthető módon össze tudom foglalni. Az egyetlen, és szerintem nagy problémám az volt ebben a félévben, hogy nem vettem fel olyan órát, amire kandzsikat kellett volna tanulni. Ezért nem is nagyon tanultam, elment a többi dologra az idő :S Most már kissé bánom. Talán a legjobb kombó egy szakdogás és egy kandzsis óra és/vagy a dokkai. Ja, és hát az érdemjegyeket majdnem elfelejtettem 😀 Szóval a japán vendéges óránál egy rövid szóbeli volt, kötetlen beszélgetés. A sotsuron-os órán több dologból állt össze a jegy. Az előadás előtt fel kellett tenni 3 kérdést a témánkkal kapcsolatban a többieknek, illetve egy szószedetet is feltöltöttünk a prezentációnkhoz, majd jött maga a prezentáció, utána pedig egy 10 kérdéses igaz-hamis tesztet kellett összeállítani és végül pedig minden órán kellett írni véleményezést naplószerűen, az is beleszámított a jegybe. Nekem mindkét óra jegye 5-ös lett 🙂
Continue reading


1 Comment

Josai egyetem ösztöndíj interjú

Igen, idén már ilyen is volt. Bár korábban úgy zajlott a dolog, hogy Umemura tanárnő interjúztatott és csak annak a jelentkezése jutott el a Josai-ra, aki az itthoni interjún túljutott. Tavaly semmilyen interjú nem volt, helyette úgy június közepe táján jött egy férfi a Josai-ról és levetített nekünk egy tájékoztató anyagot az egyetemről, illetve mindenkinek be kellett mutatkoznia és el kellett mondania, hogy mi a hobbija. Ennyi.

Amikor megkaptuk a levelet Uchikawa tanárnőtől, hogy május 27-én jön valaki a Josai-ról, szentül meg voltam róla győződve, hogy ez most sem lesz másképp. Azonban csütörtök este, a találkozó előtt kevesebb, mint egy nappal a tanárnő megtudta, hogy a Josai emberei (mert ketten is jöttek) interjúztatni szeretnének minket, ezért csinosan menjünk. Na ekkor kissé beparáztam. Ráadásul másnap délelőtt 11-kor, tehát az interjú előtt pár órával még töri vizsga is volt. Ezek után aludjon nyugodtan az ember XD

Elérkezett a másnap, túléltem a törit és bíztam benne, hogy a Josai interjút is túl fogom élni. Közben kicsit átgondoltam, miket kérdezhetnek, arra hogyan válaszolnék. Ennek azonban nem sok hasznát vettem, mert javarészt másról kellett beszélni. 10-en voltunk ott és ötösével hívtak be minket. Úgy ültettek le, hogy velünk szemben volt a jelentkezési lapunk és elővettek még pár papírt, amire, miközben válaszoltunk a kérdésekre, jegyzeteltek. Felváltva kellett válaszolni, tetszőleges sorrendben. Ilyen kérdések voltak, hogy: Mi mit tudnánk az egyetemnek nyújtani? Mi a szakdoga témánk? Mit csinálnánk Japánban? Milyen külföldi országokban jártunk már?

Közben meg a lelkünkre beszélték, hogy minden egyetemi rendezvényen (ami egyébként elég gyakori) aktívan részt kell vennünk, különben baj van. Mi leszünk odakinn az országunk nagykövetei, így közvetítenünk kell a kultúrát. Illetve azt is mondták, hogy attól függetlenül, hogy mit jelöltünk meg (az egyetemnek több városban is van campusa), lehet, hogy Tokióban helyeznek el. Ezt egy kicsit furcsállottam, de mindegy. Ha teljes ösztöndíjat kapok, nem panaszkodom. Viszont azért ugye mégis csak szívesebben tanulná azt az ember, amire jelentkezett. Bár az első fél évben javarészt japános órák vannak. Én az interjún az első turnusban voltam és állítólag vagy fél órát benn voltunk. A második turnus nagyon hamar végzett, talán 10-15 perc alatt. Nem tudom, most akkor melyik a jobb. Megint megnéztünk egy kisfilmet az egyetemről és kaptunk újságot is (a tanszéki folyosón van elvileg az asztalon).

Azt is mondták, hogy 4 ágyas kollégiumi szobák vannak, ami más, mint amiről eddig hallottam. Meg idén úgy tűnik, más lesz a részleges ösztöndíj, mint tavaly. Erről inkább majd akkor írok, amikor megérkezik az értesítés, hogy kit mire vettek fel. Reméljük, minél hamarabb. Jaaaaj, sajnos van egy olyan érzésem, hogy nekem ez megint nem jött össze 😦 De azért még nem halt meg bennem a remény. Drukkoljatok nagyon! Meg ha már itt tartunk, szerdán is drukkoljatok, mert akkor írjuk a japán nyelvi záróvizsgát és én már úgy érzem, egy szót nem tudok :S

Valamikor a közeljövőben fogok írni egy bejegyzést a különféle ösztöndíjakról. Előbb bevárom az ösztöndíjasok válaszait 🙂


Leave a comment

6. szemeszter minoros órák és vizsga

Megtöröm a hosszas hallgatást és egy újabb bejegyzéssel jelentkezem. Sajnos ebben a félévben a szakdoga írás és az egyéb projektek vették el az időmet, amiről nemsokára fogok írni. Előbb azonban lássuk, hogy milyenek voltak a minoros tárgyaim.

Tárgyalástechnika, emberismeret

Igazából érdekes és hasznos volt a tárgy, bár őszintén megmondom, néha kissé olyan érzésem volt, mintha egy multi csapatépítő tréningén lennék, és az annyira nem nyerte el a tetszésemet. Az órán, ahogy azt a neve is mutatja, a különféle tárgyalási technikákról és üzleti fogásokról tanultunk, amit, amennyiben egyszer vezető pozícióban leszek egy cégnél, fogok is tudni hasznosítani. Minden órán volt valami olyan feladat, amit csoportosan kellett megoldani, átbeszélni. A tanárnő, én Veszelszki Ágnesnél voltam, nagyon lelkes és dinamikusan tartja meg az óráit. A problémám a jegyszerzési lehetőséggel volt. Rögtön a második órára találnod kellett még két embert, akikkel közösen valamilyen fiktív céget alapítotok. Ez eddig rendben van, de sajnos senkit nem ismertem a jelenlévők közül, így a két másik japán szakos lányt választottam. Aztán hármat ki kell találnotok, hogy mivel foglalkozzon a cég, legyen egy logótok, egy mottótok, egy névjegykártyátok és a félév végén egy céges prezentációt kell tartani, majd a tanárnő által kiválasztott másik céggel egy jó 15-20 perces versenytárgyalást kell lefolytatni. Ez adja a jegyetek legnagyobb részét. Maga az írásbeli vizsga csak minimálisan befolyásolja a jegyet. Sajnos. Ha nem jól választottad meg a csoporttársaidat, nem volt zökkenőmentes a csapatmunka és nem volt meg a lelkesedés és a csapattársak részéről a maximális felkészülés, akkor esélytelen az ötösre pályáznod. Sajnos így én is csak 4-est kaptam és úgy érzem, a többi csapathoz képest rettentő égő volt a mi prezentációnk és a vizsgatárgyalás is. A tárgyalás után annyira letörtem, hogy már a 3-asban sem reménykedtem, így kicsit meglepetésként ért a 4-es érdemjegy, de sajnos nem tudtam volna sehogy sem feljebb húzni. Ami szerintem abszolút negatívum, hogy a prezentációra és a vizsgára a teljes csapat közösen kap egy pontszámot, és most jön a poén, a csapattagoknak kell azt maguk között elosztani! Nyilván senki nem akar magának kevés pontot, mert akkor rossz jegye lesz, így ha megszakadsz, a másik meg nem készül rendesen és alig mond egy-két mondatot, akkor is jól jár, te meg rosszabbul, mert kevesebb közös pontból kell gazdálkodni. Szóval ha valaki Veszelszkinél veszi fel a tárgyat, nagyon alaposan gondolja meg, hogy kivel társul. Az első órán úgyis beszélgetsz a melletted ülőkkel, kicsit megismered őket. Ha lelkesnek tűnnek és te is az vagy, mindenképp hozzájuk csatlakozz!

Nyelvi lektorálás

Ezt is több tanárnál lehet felvenni, én Laczkó Krisztát választottam, mert róla jókat hallottam. Az órán javarészt arról beszélt, hogy az újságnál, ahol lektorál, hogyan folynak a dolgok. Azt nem nagyon tudtam eldönteni, hogy akkor most mi a lényeg, így nem nagyon jegyzeteltem, de szerintem így is ragadt rám. A stílusa élvezhető, de az óra gyakorlati tudást nem nagyon adott, mivel a kapott lektorálandó szövegen nem jutottunk túl. De legalább belenéztünk. Alapvetően elgondolkodtam azon, hogy akkor most a lektorálás (olvasószerkesztés) és a korrektúra között van-e valami lényeges különbség, mert tapasztalataim szerint a lektor korrektúráz. Csak nem nyomtatott tartalmat, hanem word-ben a korrektúra funkcióval. A félév végéig nem sejtettem, hogy mi lesz a vizsga feladat és kissé izgultam, hogy mit fog visszakérni. Szerencsére korrektúrázni kellett (ez már nagyon megy). A tanárnő adott egy szöveget, amit otthon kellett kikorrektúrázni. Olyat választottam, amit le is tudtam ellenőrizni. Pár óra alatt el lehet vele készülni és másnap! már benn volt az 5-ös a Neptunban. Mondjuk valószínűleg azért, mert előre vette azokat, akiknek abszolválniuk kell.

Menedzsment, esettanulmányok

Látogatásköteles előadás! Azaz a névsor szinte mindig körbejárt. A tanárnő azt mondta, ha valaki nem tud bejárni, akkor annak szakmai gyakorlatról kell igazolást hoznia. Ezt nem tudom, mennyire veszi szigorúan, mert összesen kétszer hiányoztam és ugye háromszor mindenről lehet. Nem az órai anyagot kéri vissza, hiszen minden órára más vendégelőadót hívott különféle kiadóktól, szerkesztőségektől, akik a saját munkájukról, a kiadó működéséről tartottak előadásokat. Jogi előadás is volt, ami a szerzői jogok miatt volt fontos. Szerintem érdekesek voltak és talán a jövőben hasznosítani is fogom az egy-egy előadáson elhangzott információkat. Na oké, de ha nem ezt kérdezi vissza a tanárnő, akkor miből lesz a jegy? 4 fős csoportokban kell dolgozni, elő kell állítani egy nyomdai terméket (könyv, magazin) és előadást kell tartani róla. Ez kicsit hasonlított a múlt féléves Lexikológia órára, a tanárnő is ugyanaz egyébként. Így úgy döntöttünk, az előző féléves projektünket tökéletesítenénk. A csapatunk egy tagja lecserélődött, mert az egyikünk nem vette fel idén ezt a tárgyat, de az új tagunk is japán főszakos volt, így már régóta ismertük és teljesen könnyen tudott hozzánk és a projekthez adaptálódni. Na de mi is ez a projekt? Komolyan erre annyira büszke vagyok 🙂 A japán ünnepekről írtunk egy kislexikont, amit erre a félévre átnéztünk, van, amit lerövidítettünk, van, amit hozzáírtunk és átfogalmaztunk. Képeket szedtünk hozzá és bevezető fejezeteket írtunk, ami azoknak az olvasóknak nyújt támaszt, akik még nem ismerik a japán kultúrát. Nagyon sokat dolgoztunk vele, egy-egy munkamenetre többször is visszatértünk és többször is egyeztettünk. A feladatokat is remekül el tudtuk osztani magunk között, így a csapatmunka csillagos ötöst érdemel 🙂 A prezentáció is nagyon jól sikerült szerintem, mindenki kivette belőle a részét és igyekeztünk a megjelenésünkkel is az egységes imázsra törekedni. Azaz egyen színű póló, japán kendő és hajpálcika. Kiadóktól is kellett bekérni árajánlatot, ami kissé döcögősebb volt, mert mire kialakult, hogy akkor hány oldal lesz a könyv és kb. hány színes oldal lesz benne, addigra már csak kb. 2 hetünk maradt az előadásig. Az árajánlatkéréseimre meg nem válaszoltak, csak miután megtaláltam egy olyan oldalt, ahol kitöltve egy árajánlatkérő lapot, a megfelelő helyre továbbították az érdeklődésünket. Azóta elég kedvező ajánlatokat kaptunk kis példányszámra is, így pár helyre (Japán tanszék, Távol-keleti könyvtár, Oszaka Egyetem, Japán Alapítvány) kiadunk saját költségen egy-egy példányt, hogy ne vesszen kárba a fáradozásunk. Most hétfőn voltunk benn jegymegbeszélésen és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, a tanárnő is nagyon dicsérő szavakkal illetett minket 🙂 Azt mondta, még egy lektorálás ráfér, de egyébként profi munka és úgy néz ki, beajánl minket egy kiadóhoz is 🙂 Addig is azt a pár darabot a jövő héten kiadjuk saját pénzből és a megfelelő helyre továbbítjuk. A tárgyra pedig 5-öst kaptunk 🙂

Összességében a minorról:

Olyan szempontból maximálisan megérte, hogy életemben először sikerült (a csapattársaimmal közösen) egy kész terméket előállítanom, vagyis kézzelfoghatót, maradandót és szerintem hasznosat alkottam/alkottunk. Nem tudom, hogy tényleg kiadja-e majd valamelyik kiadó. Ha igen, akkor annak nagyon fogunk örülni és egy nagyon jó referencia lesz mondjuk az önéletrajzomban 🙂 Ha nem, akkor sem volt hiábavaló. Szereztem vele tapasztalatot és úgy érzem, alkottam valami olyat, amit ki tudok adni a kezeim közül. És még a főszakomhoz is köze van 🙂 Ami viszont csalódás volt, hogy bár több órán is elvileg el kellett volna minket vinni kiadóhoz, nyomdába, szerkesztőségbe, sehova nem vittek el, így csak hallomásból tudom, hogy milyenek ott a munkafolyamatok és egyetlen ofszet nyomdagépet sem láttam még élőben (csak hogy egy példával éljek). Pedig érdekelt volna a dolog. Bár nem tartom egyelőre valószínűnek, hogy valaha nyomdába vagy kiadóban dolgozzak, de sosem lehet tudni. Viszont nem érzem úgy, hogy munkahelyi betanítás nélkül el tudnám végezni az ottani munkákat. Oké, a nyelvhelyességem javult, és szerintem egy helyesírási szótárral karöltve tuti egy hét alatt belejönnék egy ilyen jellegű munkába. Na de azért mégsem mondhatom azt, hogy pontosan azt kaptam, amit vártam. Voltak hasznos és voltak teljesen haszontalan tárgyak. Bár ez valószínűleg mindenhol így van. Egy biztos, korrektúrázni úgy megtanítanak, hogy álmodból felkeltve és fejjel lefelé lógatva is menni fog. Viszont! az ezen a minoron elsajátított ismereteket csak itthon fogod tudni használni szerintem. Az angolszász kiadóknál egészen más a tipográfia, és akkor meg sem említem, hogy mennyire más lehet mondjuk egy japán kiadónál. Pedig ha egyszer lehetőségem lenne Japánban könyvkiadónál dolgozni, azonnal elvállalnám a munkát. Viszont a japánok úgyis megtanítják, amit tudnod kell 🙂

 


Leave a comment

5. szemeszter vizsgái

Ezer év után újra jelentkezem. Rettentő sok mindenre kellett készülni, így nem jutott időm blogbejegyzéseket írni sajnos. De akkor most pótolnám a hiányosságokat és egyben írnék arról, hogy milyennek találtam a tárgyakat és milyenek voltak a vizsgáim.

Főszakos órák:

Japán történelem 1.
Nagyon jók voltak az órák. Szabó Balázs tanár úr egy két lábon járó lexikon. Hihetetlenül szerteágazó a tudása és nagyon érthetően és viccesen adja elő az órán a történelmet. Sok érdekes részlettel gazdagítja az eseményekről szóló beszámolóját. Mindenképp érdemes bejárni az óráira 🙂 Az élményen túl amúgy sem árt, ha saját magunknak jegyzetelünk. Én laptopon jegyzeteltem, mert az nekem gyorsabb, de így sem tudtam sajnos mindent leírni, így utólag erőteljesen ki kellett egészíteni. Az órai anyag hatékony kiegészítéséhez ajánlom Conrad Totman: Japán története, illetve Jamadzsi Maszanori: Japán – Történelem és hagyományok című könyveket. Jobban jársz, ha rendesen jegyzetelsz és amint tudod, magadnak kiegészíted, mert a vizsgához és a záróvizsgához is kelleni fognak ezek az ismeretek. A tanár úr általában kifejtős dolgozatot szokott íratni, azonban mivel egy évvel később tudtuk csak felvenni a Japán törit, mert Sz.B. Japánban volt, így a másodévesekkel együtt jártunk órákra. Nagyon sokan voltunk, ezért feleletválasztós tesztet írtunk. Csoporttársaimmal közös erővel dolgoztuk ki az órák anyagát, így hamarabb végeztünk (ezt javaslom másoknak is, mert egyedül sosem érsz a végére) és alaposan fel tudtunk belőle készülni. Eredmény: 5-ös 🙂

Mai japán nyelvképzés 12. és 13.
Mindkét kódra fel kellett venni egy órát a Neptunban, de ettől függetlenül 2 másik órára is bejárhattunk. Bármelyik kettőre. A kettő a minimum, aki szeretne, többet is felvehet. Ha többet veszel fel, mint kettő, akkor csak a két legjobb érdemjegyet írják be. Az egyik felvett órám a 卒業論文の準備をする授業+MEXTの奨学金試験対策 volt. Itt a félév elején csoportokba rendeződtünk. A hasonló témában szakdolgozatot írók kerültek egy csoportba. A feladat, hogy a félév folyamán közösen kutassatok úgy a témátok után, hogy közben figyelembe veszitek a többiek témáját is, mert a félév végén az érdemjegy egy részét arra kapjátok majd, amilyen előadást közösen produkáltok. Mi hárman voltunk egy csoportban és beosztottuk, hogy ki ki után fog következni. Szóval lényegében egyenként beszéltünk a saját témánkról, de megemlítettük, ha valami átfedés van a másik ember témájával, valamint átadtuk a szót egymásnak. 20151123_154721És közösen kellett készíteni egy posztert is az előadásunkról. Mi voltunk a youkai-shintou csapat, így a mi poszterünk így nézett ki. Tulajdonképpen egy társasjáték táblát készítettünk, amin a kislány bábút mozgatva jutott el a kislány az előadásunkban szereplő egyik lénytől a másikig. Emellett néhány youkai magában is mozgatható volt 🙂 Szerintem jó móka volt közösen megcsinálni a posztert (egy üres terembe költöztünk be és ott csináltuk meg, miközben beszélgettünk és zenét hallgattunk^^). Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, aminek nagyon örültünk 🙂 Illetve annak is örültem, hogy bár nagyon izgultam, ez nem látszott rajtam. Az óra azért volt szerintem hasznos, mert így rá voltam kényszerítve, hogy foglalkozzak a szakdogámmal és az is jó volt, hogy hasonló témában írókkal tudtam róla beszélni, ajánlottunk egymásnak könyveket. Az előadás összeállításához (fejenként kb. 8-10 perc) pedig sokat kellett olvasni és fordítani, amit mindenképp hasznosnak tartok. Emellett az órákon (mindig azzal kezdtük, hogy) MEXT ösztöndíjas feladatokat oldottunk és beszéltünk meg, aminek köszönhetően kicsit nyelvtanoztam is. A másik japán óra, amit felvettem a 日本人と話しながら日本語のしくみを勉強する授業, aminek az a lényege, hogy minden órára japán emberek jöttek és random csoportokat alkotva random témákról kellett velük beszélgetni. A japán vendégek pedig segítettek fogalmazni vagy kijavították a fogalmazásbeli hibáinkat. Ezek után Uchikawa-sensei változatos témákban tartott előadásokat, amikhez nekünk is hozzá kellett szólni. Ez az óra a szókincset nem túlzottan gyarapította, kandzsikat egyáltalán nem tanultam, a nyelvtant egy picit gyakoroltam, viszont ami számomra fontos volt, anyanyelvűekkel beszélgetve javítottam a beszédkészségem. Úgy érzem, segített növelni az önbizalmamat, ami a japánul való megszólalást illeti, így alapvetően ezt az órát is hasznosnak tartottam. A félév végén az órai témákból kellett felelni. Az órának hála sok japánt megismertem, aminek örülök és velük az órákon kívül is, a csoporttársam által szervezett 日本語クラブ keretein belül is beszélgettem 🙂 Nem vettem fel azonban olyan órát, ahol nyelvtanoztam volna, így azt egyénileg kellett átnéznem, valamint kandzsikat is magamtól tanultam. A nyelvtannál mondjuk jól jön a tanári segítség. Ezeken kívül volt az előző félévhez hasonlóan olyan óra, ahol egy szabadon választott könyvet kellett olvasni, illetve volt olvasási szövegértés óra is. A lényeg, hogy úgy érzem, jól választottam 🙂 Persze nem mondom, hogy mindenkinek ez a két óra a jó. Mindenki az alapján döntsön, hogy miből gyengébb, milyen készséget szeretne fejleszteni. A két japán órám érdemjegye 5-ös és 5-ös 🙂

Japán irodalom

Őszintén sajnálom, hogy csak fél éves ez a tárgy. Úgy érzem, hogy japán szakon ennek minimum két félévesnek kéne lennie, mert egy félév alatt tényleg csak átrohanni lehet a japán irodalomtörténeten. Az órákon Umemura tanárnő magyarázott és minden órán felolvasott kiválasztott művekből japánul. Előre kiosztotta, hogy ki melyik műnek a magyar fordítását kell majd felolvassa. Mondatról-mondatra haladtunk, ami így egy kicsit sok időt elvett az órából, de szerintem jó volt, hogy kicsit közelebbről is megismertünk pár művet. Volt is közte egy, ami nagyon megtetszett és azóta meg is vettem magamnak 🙂 Illetve nagy kedvencem a Hyakunin Isshu, a kártyajátékot is kipróbáltam már és szerintem nagyon jó, csak úgy érdemes játszani vele, ha valaki mind a 100 verset fejből nyomja. Ott meg még nem tartok. Szóval valami hihetetlen mennyiségű anyagot (ami még így sem fed le mindent) vettünk át és a végén egy szép nagy, kifejtős írásbeli vizsgán kellett róla számot adnunk. Sajnos az órán felolvasott japán szövegekből is voltak benne részletek, amiket nem állítom, hogy felismertem. Túl sok volt belőlük, nem volt időm magamtól újra átolvasni, így nem vagyok benne biztos, hogy jó neveket és címeket írtam hozzájuk. Meg több hosszabb és több rövidebb kifejtős kérdés volt, változó nehézségűek. A tanárnő pedig azt mondta, csak az elégtelen érdemjegy javítható. Nekem végül 4-es lett.

Klasszikus japán szövegolvasás 1.
A Bevezetés a régi japán nyelvbe folytatása. Az alapozó órákon elsajátított nyelvtant alkalmazva kellett az órán rövidebb szövegeket elemeznünk közösen, ami szerintem nagyon jó móka volt 🙂 Zentai tanárnőnek nagyon jó stílusa van és érdekes órákat tart, ahol igyekszik mindenkit aktív részvételre ösztönözni. Az órákat időnként vicces sztorikkal fűszerezi, így garantáltan fenntartja az érdeklődést 🙂 Ezen felül nagyon lelkes, ami szintén pozitív tulajdonság^^ Az órái pedig hasznosnak bizonyultak, mert előfordult, hogy a szakdogához régi japánban íródott szöveget kellett olvasnom, amit ezek nélkül az órák nélkül nem tudtam volna megtenni. A félév alatt két kis tesztet írtunk, az adta meg a végső érdemjegyet. 4-est kaptam, de úgy döntöttem, nem javítok, mert nem szerettem volna kihasználni a tanárnő jóindulatát.

Mai japán szakszövegolvasás 3.
Igazából semmi újdonság. A feladat tök ugyanaz volt, mint korábban. Kaptunk egy szöveget, amit otthon le kellett fordítani és az órán vagy fejből felmondani, amikor Umemura tanárnő felszólított egy bizonyos résznél, vagy felolvasni. Egész félév alatt ugyanazt a szöveget fordítottuk, a Poppoya c. művet, ami elég hosszú volt és néhol érdekes is. Nem teljesen az én stílusom, így hol szenvedtem, hol érdekelt, hogy mi lesz és fellelkesültem. Nyelvjárásban volt, ami csak az elején nehéz, egy idő után hozzá lehet szokni. Egyébként ennek is hasznát vettem. Elkezdtem nézni egy Hokkaidō-n játszódó sorozatot, ahol tájszólásban beszélnek és nagy boldogan konstatáltam magamban, hogy még így is értem, amit mondanak 🙂 Szóval először szenvedős, de megéri a sok fáradozást. Vizsga nem volt, az órai munka alapján kaptunk jegyet. 5-ös lettem. Continue reading