Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Japán, Josai tanulmányok Japánban és KRE Japanológia mesterszak


Leave a comment

Funabori, a hely, ahol éltünk ♥

A kinti tanulmányaink ideje alatt a Josai biztosította számunkra a szállást. Bár több campus-on is kollégiumban laknak a diákok, Tokióban az a nagy szerencse ért minket, hogy rendes apartmanokba helyeztek el. Kiutazás előtt csak annyit tudtunk, hogy 3 szobás lakásokba fogunk kerülni és annyit írtak, hogy tatami-s szoba lesz, aminek nagyon örültem 🙂 Végül kiderült, hogy nem minden lakásban van tatami, és nálunk is csak az egyik szobában volt. Magyarok közül 6-an voltunk Tokióban, 3 fiú és 3 lány, így nem kellett sokat gondolkodni az elhelyezésünkön. Eredetileg a lányoké lett volna a negyedik emeleti lakás, a fiúké pedig a második emeleti, de végignézve rajtunk cseréltek. Szóval a második emeleti lakást kaptuk meg végül. Én a pécsi lánnyal, Miával együtt érkeztem, a debreceni lány, Alíz későbbi géppel jött és csak este költözött be. A három szoba különböző méretű volt, mint ahogy majd azt a képeken és a videón is látni fogjátok. Mia vállalta be a legkisebbet, Alíz kapta a közepeset és én költöztem a legnagyobb, tatami-s szobába. Előnye és hátránya is volt a dolognak. Az előnye nyilvánvaló, a hátránya az volt, hogy a tatami csukott ajtó és ablak mellett rettentő büdös volt. Máshol is voltam már tatami-s helyiségben, de ennyire nem volt vészes, pedig azért van egy alapvető szaga. Lehet, hogy régi volt. Biztos jó ideje nem cserélték, mert helyenként elég leharcolt volt. A székem ferde volt, mindig elzsibbadtam rajta ülve. Próbáltam helyre kalapálni, de féltem, hogy eltöröm, így inkább hagytam. A legrosszabb azonban az ágy volt. Konkrétan volt benne egy gödör. Egy idő után, amikor már többen panaszkodtunk, hogy inkább a földön alszunk, mert olyan kényelmetlen az ágy (az az összecsukható fajta), akkor az advisor felajánlotta, hogy ha veszünk bele valami merevítést, kifizetik. Ekkor néztem meg, lecipzározva a matracáról a borítást, hogy hova lehetne bele merevítést tenni és kiderült, hogy amúgy a fém rács, amire a matracot húzták, el van törve és azért van benne gödör. Merevítést nem lehetett rá kapni. Egy ugyanilyen új ágy 19 ezer yen lett volna, szóval maradt ez és néha az ágyon, de sokszor inkább a földön aludtam, mert az kényelmesebb volt. Bár egy pár centi vastag futon a tatami-n még így is kemény volt. Kicsit úgy éreztem magam reggelente, mint akit agyonvertek 🙂 A legtutibb a szekrényem volt. Egy hagyományos, tolóajtós beépített szekrény, ami kifejezetten futon és ágynemű tárolásra használható. Mi a bőröndöket is ott tartottuk, illetve oda raktam minden dobozt, amint volt. A szekrényt kinyitva mindig nagyon hideg fogadott, mintha a túloldalán Narnia lenne 😀 Egy idő után azzal szórakoztunk, hogy tuti szellem lakik benne, mert reggelente mindig kék-zöld foltokkal ébredtem XD El is neveztük a kis házi szellemünket Ricchan-nak 🙂

Visszatérve a dobozokra, a lakás majdnem teljesen üres volt, amikor beköltöztünk. Volt benne ugyan bútor, mosógép, hűtő, mikró, vízforraló és rizsfőző, de egyéb lakásfelszerelés nem. Viszont a tavalyiak hagytak nekünk egy kis szeretetcsomagot, amit pár nap után át tudtam venni az egyik cserediáktól, aki megőrizte nekünk. Így egy kis alapfelszerelésre szert tettünk, de még vettünk egy csomó mindent, amit szükségesnek éreztünk. Pl. venni kellett lábost, mély tányért, poharakat, konyharuhát, kéztörlő törülközőt, szappantartót, stb… szóval egy csomó apróságot, de sok kicsi sokra megy. Elég költséges volt az első hónap, de ekkor vettem meg azokat a szuper tálakat és bögrét, amit végül haza is hoztam magammal, mert annyira a szívemhez nőttek 🙂 A tavalyi ellátmányt dobozban kaptuk, plusz évközben otthonról is kaptunk szeretetcsomagokat, gyűjtögettük a dobozokat és mi is hagytunk szeretetcsomagot az idei új csapatnak 🙂 Az első esténk kicsit vicces volt, mert akkor még nem volt a birtokunkban az ellátmány, így egy üres, felszerelés nélküli lakásban voltunk, amikor a Josai adott nekünk bento-t vacsira, csak nem volt pálcikánk, amivel megegyük XD Úgyhogy gyorsan le is mentünk felfedezni a környéket és keresni egy közértet, ahol veszünk pár dolgot és kapunk pálcikát 🙂  Continue reading

Advertisements


2 Comments

Josai Nemzetközi Egyetem Kioicho campus és az órák

Nagyon régóta nem jelentkeztem, sajnos nem nagyon volt időm blogot írni, amíg Japánban voltam. Most, hogy hazatértem, megpróbálom pótolni, ami kimaradt. Van pár dolog, amiről szeretnék írni, pl. maga a campus, az órák, az egyetemi rendezvények, az egyetemi munka és az internship, amit végeztem, illetve gondoltam, hogy írok még pár hasznos tanácsot. Szerencsére egy kicsit utazgatni is volt alkalmam, arról azonban a kifejezetten Japán Utazással kapcsolatos blogomon írok. Ez utóbbiban szintén nem sokáig jutottam, de legalább már elkezdtem 🙂 Igyekszem viszonylag gyorsan letudni a Josai-on töltött időmmel kapcsolatos dolgokat, ugyanis közben elkezdtem a Károlin a mesterszakot és arról is szeretnék majd írni.

No de térjünk rá a lényegre. Szóval én a tokiói campus-on voltam, aminek Kioicho a neve, de voltak még cserediákok Saitama Sakado campus-on, Togane-ban és Awa-Kamogawa-ban is. Én alapvetően Togane-ba és Kamogawa-ba jelentkeztem, de mégis Tokióba kerültem, annyira nem értem, hogy miért. Bár gyanítom, hogy az volt az oka, hogy könyvszerkesztői minorra jártam, ami rokonságban áll a média szakkal. Eleinte kissé szomorú voltam emiatt, mert úgy gondoltam, jobban szeretem a vidéki Japánt, mint Tokiót, de viszonylag hamar rájöttem, hogy szerencsésen alakult ez így. Nagyon megszerettem Tokiót, talán még Kiotónál is jobban, és nagyon örülnék, ha még lenne alkalmam visszatérni oda.

Jártam a többi campus-on is, és annyi biztos, hogy a tokiói a legmodernebb, és szerintem a legszebb. Illetve az ugye eléggé központi helyen van, ha bárhova el szeretnél utazni, onnan a legkönnyebb. Bár eleinte nem hagytam el Tokiót, csak amikor másik campus-ra vittek, és tulajdonképpen utazgatni csak a tavaszi szünetben volt lehetőségem. Az a helyzet, hogy azóta változott az ösztöndíj, mivel új chancellor-t kapott a Josai és kevesebb pénzt szánnak a cserediákokra. Pl. már senki nem mehet Tokióba, ebben szerintem több dolog is közre játszik. Az egyik, hogy Tokióban nagyon sokba került az egyetemnek a szállás. A másik, hogy a havi 50 ezer yen nem igazán volt elég arra, hogy rendesen elboldoguljunk. A harmadik pedig, hogy Tokióban a japán diákok nem mutattak hajlandóságot arra, hogy barátkozzanak a külföldi cserediákokkal, így nem sok lehetőségünk volt a Kioicho Campus-on barátokat találni. Nem egészen ide tartozik, de azért leírom, hogy azóta az ösztöndíj kondíciói is változtak. Pl. megszűnt a Mizuta ösztöndíj és a Jinzai Ikusei-t, amivel én voltam, átnevezték és most úgy működik, hogy havi 30 ezer yen-t ad az egyetem, a szállást és a reptéri transzfert biztosítja, illetve további 20 ezer yen-t ad még, ha a cserediák havi 20 órát besegít nekik, azaz megdolgozik érte. Ja és elvileg havi 10 ezer yen-t kell fizetni közműre saját zsebből. Szóval akkor marad havi 40 ezer. Az nem túl sok. Talán nem lehet belőle éhen halni, de szerintem a változatos étkezésről mindenképp le kell mondani. Ja és persze magadra kell főzni, mert az valamivel olcsóbb. Egyébként vidéken olcsóbb a közért. De szerintem akkor sem árt, ha valaki havi x összeggel (mondjuk 10 ezer yen) tud támogatni. Utazni pedig tényleg akkor tudsz, ha vagy valami plusz munkát vállalsz, vagy kapsz otthonról pénzt. Én is akartam plusz munkát vállalni, mondjuk konbini-ben, de sajnos a heti kb. 16 óra egyetemi munka mellett ez már nem nagyon fért bele.

De megint sikerült elkanyarodnom a tárgytól. Szóval a tokiói részleg tehát szép, felszerelt, és jó fejek a tanárok. Valamint a legtöbb Global College (angol nyelvű) óra is itt van, ez is előny volt számunkra. Continue reading


Leave a comment

Az első hónapom Japánban

20160905_123827

Már több, mint egy hónapja megérkeztem Japánba, de még nem volt időm rendesen megírni ezt a bejegyzést. Most pótolom.  Sajnos nagyon izgalmas élménybeszámolóval nem fogok tudni szolgálni, mert jóformán semerre nem jártam a szállásom közvetlen környékén és az egyetemen kívül. Hogy miért, arra majd kitérek egy kicsit később. Szóval szeptember 6-án érkeztem meg. A repülőút Zürichen keresztül hosszú és fárasztó volt. Korábban már kétszer jártam Japánban rövidebb időre, és egyszer Austrian Airlines géppel utaztam, amivel többé utána nem nagyon akartam, mert kényelmetlen és zajos volt. Ezúttal a Lufthansa-nál vettem meg a jegyet és a SwissAir járatán utaztam. Az átszállásra nem kellett sokat várni, és az Airbus klasszisokkal kényelmesebb volt, mint az Austrian Airlines-é. Viszont egy kisgyerek szünetekkel, de végigsírta az utat, és rettentő hideg volt a repülőn, így alig aludtam. A gép Oroszország felett ment 20160905_234501javarészt, de mivel középen ültünk, nem tudtam kinézni. Meg végig világosban repültünk, ezért le kellett amúgy is húzni a redőnyt vagy mit. Zürichből 13:00-kor indultunk, Tokióba másnap 7:50-re érkeztünk meg. A 7 órás időeltolódás miatt ez nagyjából 12 órás út volt. Ez csak a Zürich-Tokió táv. A teljes utazás átszállással együtt jó 15 óra. El tudjátok képzelni, milyen iszonyat fáradtak voltunk, amikor megérkeztünk 🙂 Két ELTE-s csoporttársammal együtt jöttem, és amikor kiléptünk a gépből, megcsapott az oltári hőség. Míg a gépen nagyon fáztunk, addig Japánban párás dögmeleg fogadott. A tranzitból kifele jövet készítettek rólunk fotót és ujjlenyomatot is vettek, valamint ki kellett tölteni a gépen is egy belépésre vonatkozó papírt (hol fogsz lakni és mit fogsz csinálni, stb…), illetve a tranziton is. Pár percen belül kaptunk egy Residence Card-ot (lakcímkártya, ezt kell mindenhova magammal vinnem), amin rajta van, hogy mennyi időre szól a vízumom, hol 20160906_012600.jpglakom, stb… Összeszedtük a csomagjainkat, majd a Josai emberei szedtek össze minket, de sajnos itt búcsút kellett vennem Ádámtól és Dorinától, mert ők egy másik busszal mentek Togane-ba, én pedig felszálltam a Tokióba tartó buszra, ahol nem ismertem senkit. Nagyon sokat, órákat kellett várni, mire elindult a busz, már délután volt, mire Tokióba érkeztünk, ahol mindenki megkapta a lakáskulcsát, és szépen beköltöztünk a három szobás apartmanokba, amiket a használatunkra bocsátottak. Ekkor ismerkedtem meg az egyik lakótársammal, Mariettával, és nagyon megnyugodtam, hogy egy normális emberrel kerültem össze. A másik lakótársam, Alíz, aki legnagyobb megelégedésemre szintén normális ember, este érkezett csak meg. Szóval örültem, hogy jó fejekkel hozott össze a sors, hiszen nagyon nem mindegy, hogy kikkel kell eltöltened a hátralévő egy évet 🙂 Sajnos nem pihenhettünk le azonnal, pedig nagyon híján voltam az alvásnak. Költözés, dobozolás miatt már egész előtte lévő héten keveset aludtam, a repülés előtt pedig kb. csak 3-4 órát. Tartottak számunkra egy eligazítást, ahol pár hasznos tudnivalót elmondtak, illetve kitöltöttük a még kitöltetlen papírokat. Rögtön be kellett fizetnünk egy 12 ezer yenes tagsági díjat, és megtudtam, hogy nem fogok tudni azonnal bérletet venni sajnos, mert ahhoz kell az egyetemtől egy igazolás, valamint a diákod, amink akkor még nem volt. Így két hétig jeggyel kellett utaznunk, ami nagyon drága, 640 yen (kb. 1800 Ft) naponta. Continue reading


Leave a comment

Mennyibe kerül egy ösztöndíj?

Mert ugyebár semmi sincs ingyen az életben. A Josai-on ez úgy működik, hogy mindenkinek rendelkeznie kell egy kezdő összeggel, amiből az első hónapját fedezni tudja magának. Még a Mizuta ösztöndíjasoknak is, akik a tandíjmentességen és szálláson felül havi 50 ezer yent is kapnak. Hiszen az első kifizetés októberben (azaz a második megkezdett hónapban) van. Ekkor visszamenőleg kifizetik a szeptembert is. Mivel én Jinzai Ikusei ösztöndíjas vagyok, azaz diákmunkát végzek az egyetemen, és arra kapom majd a második hónaptól a fizetést, így nekem még a repjegyet is állnom kellett. Ami mondjuk azért nem kevés. Az enyém 188 ezer volt úgy, hogy a visszautat 41 ezerért majd még módosítanom kell. Plusz ha saját kiválasztott ülőhelyet szeretnél a repülőn, az is pénzbe kerül. És a Jinzai Ikusei ösztöndíjnál októberben nem fizetik ki visszamenőleg a szeptembert! Így plusz pénzed, mondjuk szétnézni vagy vásárolni nem lesz. Egyébként a MEXT kutatói ösztöndíjánál is kell, legyen kezdőtőkéd. Azt hiszem, az első kettő vagy három hónapra. Na de mennyi az annyi?

Szóval a repjegy a légitársaságtól is függ, de utazás előtt 1-2 hónappal olyan majdnem 200 ezer forint. Fontos, hogy minimum visszafele módosítható legyen a repülés időpontja, mert akkorra úgysem tudod megvenni a jegyet, amikorra kéne, mert még nem kapható.

Esetleg nem árt a repülőútra egy utas és poggyász biztosítást kötni. Ez csak 2000-3000 Ft, és jól jöhet, ha utazás közben bármi történik veled vagy a csomagoddal.

Az első hónapban kelleni fog nagyon minimum 30-40 ezer yen (kb. 85-113 ezer forint) csak a kajára. Ezen felül ha kell bérlet, akkor az két állomás közötti távra szól csak. Nekem ez 7300 yen (kb. 21 000 Ft). Diák bérletet csak egy lepecsételt formanyomtatvánnyal és a diákoddal tudsz kiváltani, amire nekünk kb. 2 hetet kellett várni, így addig napi 640 yen volt az ingázás, ami többe került, mintha egy havi bérletet vettünk volna.

Mivel egy részben berendezett lakásban szállásolnak el, ahol sajnos nincsenek evőeszközök, poharak, tányérok, edények, konyharuha, vasaló, hajszárító, stb… ezeket is neked kell megvenni. Emiatt az első hónapban van egy halom plusz kiadás. Szerencsére mi “örököltünk” ilyesmiket, így csak részben kellett bevásárolnunk.

Japán TB 1500 yen (kb. 4200 Ft) havonta. Ez az orvosi költségek 70%-át fedezi.

A Josai-on az első hónapban egyéb költségek is lesznek. Ez olyan 12 000 yen (kb. 34 000 Ft), ami biztos, hogy kelleni fog. És persze bármikor jöhet még egy plusz kiadás. Pl. a JLPT, amit szeptemberben kell befizetni és 6000 yen (míg otthon 7000 Ft). Nem kötelező a decemberi JLPT-re menni, így én most nem is fizettem be. Júliusban is lesz egy, addigra biztosan fel tudok rá normálisan készülni.

Hú, majdnem elfelejtettem, tankönyvet is venned kell. Tokióban az alapfokon a Genki-t vették meg munkafüzettel együtt (kb. 6000 yen), az intermediate-n pedig a Tobira könyvet (3300 yen), de pl. Togane-ban a Minna no Nihongo-t használják.

Szóval yenben az első hónapra kell nagyon alsó hangon olyan 60 500 yen – 70 000 yen. Ez mondjuk egy 2.82-es árfolyamon számítva 170 610 – 197 400 Ft. Igazából én ennél többet költöttem. Megérkezel, van egy csomó minden, amit meg szeretnél kóstolni, nem megy még annyira jól a pénzed beosztása. Na meg a könyvesboltok. Beszabadulsz és vége. Sikerült visszafognom magam, és csak két könyvet vennem.

Azaz mondjuk a kiutazás, biztosítás, helyjegy a repülőre és a kinti első havi költségek, azaz maga a kezdőtőke majdnem 400 ezer Ft. Természetesen messze nem volt ennyi pénzem, de szerencsére vannak emberek, akikre számíthatok, és lehetővé tették, hogy mindez megvalósuljon.

Nem tudom, ki hogy áll vele, de nekem még ruhákat is kellett vennem, meg cipőket, meg egy halom olyan dolgot, amire Japánban az egy év alatt szükségem lehet. Ez is egy csomó pénzben van, ha azt vesszük, hogy egy jobb, és kényelmes cipő minimum 10 rongy. Illetve szokássá vált, hogy a Josai oktatóknak, advisornak és Mizuta asszonynak ajándékot is adunk. Ez sem olcsó mulatság. Még ha csak apróságokat is veszel, az is összességében olyan 12-15 ezer Ft.

Egy szó, mint száz, egy ösztöndíjra is költeni kell, nem is keveset. Ezt azért írtam le, mert erről sokan nem tudnak, csak pályáznak, és aztán lesz valami. Nem árt erre már előre is gondolni, nehogy az utolsó 1-2 hónapban érjenek meglepetések, és kelljen egy halom helyről összekaparni a kezdőtőkét.

 


Leave a comment

Felvettek a mesterképzésre :)

Juhhé! Felvettek a mesterképzésre! Tudtam én, hogy a páros évek nekem sokkal jobbak, mint a páratlanok 🙂

felvettek

A mesterképzésre a felvételi max pontszám 100, ebből 10 pluszpontok után jár, pl. min. 3 nyelvvizsga, fogyatékosság, OKTV és hasonlók. Szóval gyakorlatilag 90 a max, amit a felvételi elbeszélgetéssel és a diploma osztályzatával lehet szerezni.

A Károlin az oklevélre is 40 pontot kaptam, illetve a motivációs levél, valamint a felvételi elbeszélgetésre is 40-et. 3 pont pedig többletpont volt B2-es angol nyelvvizsga után.

Az ELTE-n másképp számolták a pontokat. Ott a felvételi elbeszélgetésre kaptam 75 pontot és 15 pont pedig a diplomára járt.

Mint azt láthatjátok, a két egyetem másképp számolta a pontokat. Az ELTE nekem teljesen logikus, de a Károlin nem tudom, hogy pl. a 90 pont eléréséhez szükséges maradék 7 pontot miből lehet összehozni. Mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy bekerültem.

Szóval Károlin fogom folytatni. Vannak tanárok az ELTE-n, akiket nagyon megkedveltem és akik szakmailag is nagyon felkészültek, őket hiányolni fogom. Nagyon nehéz döntés volt, hogy melyik egyetemen folytassam, és igazából a végső döntés meghozatalában több tényező játszott szerepet, az egyik legfontosabb az oktatók száma és szakmai felkészültsége volt, a másik pedig, hogy mindez mennyire passzol a jövőbeni terveimhez és a mesterszakos szakdolgozati témámhoz. Őszintén szólva másokat is megkérdeztem, hogy mit ajánlanak nekem tekintetbe véve a célkitűzéseimet és így került az első helyre a Károli. Nem utolsó sorban a szimpátia is szerepet játszott. Ettől függetlenül nem állok szemben az ELTE-vel és nem is nagyon tetszik, hogy ha azt látom, hogy a két egyetem között rivalizálás van. Szerettem az ELTE-re járni, büszke vagyok rá, hogy ott végeztem, és bízom benne, hogy a Károlit is szeretni fogom. Így pedig még jobban kiszélesítem a látókörömet, és remélhetőleg a rendes és felkészült ELTE-s oktatóim után rendes és felkészült Károlis oktatók vesznek majd a gondjaikba. Hiányozni fog az ELTE Campus. Majd néha átnézek 🙂

Tanácsot azzal kapcsolatban, hogy melyik egyetemre kéne menni, nem szeretnék adni, hiszen szerintem ez mindenképp attól is függ, hogy ki mit szeretne elérni a képzéssel, a képzésen belül milyen irányba szeretne tovább menni. Jó és rossz tapasztalatok pedig mindkét helyen fogják érni az embert. Szóval bárhova is menjenek a jövőbeli japán szakosok, sok szerencsét és legalább ugyanakkora mértékű kitartás kívánok nekik! 🙂


Leave a comment

Josai papírok intézése

Úgy döntöttem, erről is írok egy bejegyzést, végtére is a tanulmányaimhoz tartozik. Olyan szinten mindenképp, hogy az ösztöndíj keretében még egy évig, ha nem is az ELTE keretein belül, de folytatni fogom egyetemi szinten a japán tanulást. És remélem, hogy vérprofin jövök majd haza 😀
Szóval, mint már említettem, irtó rövid határidőt kaptunk az ösztöndíj papírok beszerzésére és intézésére. Gyakorlatilag volt egy csütörtököm és egy fél hétfőm rá, mert pénteken a Semmelweis-nap miatt zárva voltak a rendelők, a Köztisztviselők Napja miatt pedig az okmányirodák. Jeeej! Kaptunk egy szép listát arról, hogy a Bevándorlási Hivatalnak milyen papírokat kell majd leadni. A jelentkezési lap, igazolvány másolat, personal record még hagyján, de kellett kitölteni egy olyan papírt, amin egy hozzátartozó kezességet vállal érted és adnia kellett egy angol nyelvű bankszámla kivonatot is. De ez még a könnyebbik része volt. Nem kellett azt igazolni, hogy egy egész évre lesz pénzünk, de értelemszerűen az első hónapot fedeznünk kell, így gondoltam, a bankszámla kivonat is legalább ekkorra összegről kell, szóljon. Megint ki kellett kérnem egy grade report-ot (kreditigazolás) angolul, mivel a jelentkezés óta újabb lezárt félévem volt. Ez 2000 Ft. A TO adja ki és Neptunon keresztül kell befizetni. Már abszolváltam, mire ilyet kértem, de semmi vész, így is a Neptunba írták ki a befizetési kötelezettséget. Ami gázosabb volt, az az iskolalátogatási, mivel abszolválás és sikeres záróvizsga után már gyakorlatilag nem vagyok az egyetem tanulója. Háromszor jártam a TO-n, mire végül egy olyan papírt kaptam, ami azt igazolta, hogy már végeztem és rajta volt, hogy mettől meddig voltam aktív hallgató. A Josai-nak ez teljesen megfelelt. Akinek van JLPT-je, annak a másolatát is el kell küldenie. Akinek nincs, az kell, hogy kérjen egy igazolást az egyik japán tanártól, hogy tud japánul. Ez mondjuk nyáron lehet, hogy problémás. Nekem van JLPT-m, így ezt a kört megúsztam. Continue reading


Leave a comment

Diplomás lettem ^^

Tegnap volt a diplomaosztó, így végre a kezemben tarthatom a diplomámat 🙂
Azért, rájöttem, mégiscsak hiányozni fog az a három év. Sok fantasztikus embert ismertem meg, és remélem, hogy valamennyire tartani fogom velük a kapcsolatot. Valamint azért bőven kijutott az élményekből, jókból is, rosszakból is.
Az évek folyamán durván megfogyatkoztunk és bár száznál is többen indultunk el ezen a rögös úton, ha jól számoltam, idén csak alig húszan vettük át a diplománkat. Szép számmal voltak kitüntetettek is, közülünk is hárman. Nekem sajnos csúsztak be rosszabb jegyek, így normál diplomát vettem át, de bízom benne, hogy a barátaimnak igaza van, és ezt a kutya sem fogja nézni, csak azt, hogy van egy diplomám és az ötös 🙂
A nagy lemorzsolódásra visszatérve, nem csak a kiesések miatt végeztünk ilyen kevesen. Vannak páran Japánban is, akik majd jövőre végzik el a harmadévet és vannak olyanok is, akik a szakdolgozat miatt csúsznak egy fél évet. Azért örülök, hogy sikerült három év alatt teljesítenem a követelményeket, még ha időnként döcögősen is 🙂 Mindenképp szép emlékként fogok az eltöltött három évre visszaemlékezni 🙂
Gratulálok a – most már volt – csoporttársaimnak is! Mivel sajnos nem mindenkinek sikerült személyesen gratulálni. Remélem, hogy még összehoz minket a sors! 🙂
Végezetül teszek fel egy képet magamról és a diplomámról, hogy bizonyítékul szolgáljak nektek ^^

20160718_162225