Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Japán, Josai tanulmányok Japánban és KRE Japanológia mesterszak

Funabori, a hely, ahol éltünk ♥

Leave a comment

A kinti tanulmányaink ideje alatt a Josai biztosította számunkra a szállást. Bár több campus-on is kollégiumban laknak a diákok, Tokióban az a nagy szerencse ért minket, hogy rendes apartmanokba helyeztek el. Kiutazás előtt csak annyit tudtunk, hogy 3 szobás lakásokba fogunk kerülni és annyit írtak, hogy tatami-s szoba lesz, aminek nagyon örültem 🙂 Végül kiderült, hogy nem minden lakásban van tatami, és nálunk is csak az egyik szobában volt. Magyarok közül 6-an voltunk Tokióban, 3 fiú és 3 lány, így nem kellett sokat gondolkodni az elhelyezésünkön. Eredetileg a lányoké lett volna a negyedik emeleti lakás, a fiúké pedig a második emeleti, de végignézve rajtunk cseréltek. Szóval a második emeleti lakást kaptuk meg végül. Én a pécsi lánnyal, Miával együtt érkeztem, a debreceni lány, Alíz későbbi géppel jött és csak este költözött be. A három szoba különböző méretű volt, mint ahogy majd azt a képeken és a videón is látni fogjátok. Mia vállalta be a legkisebbet, Alíz kapta a közepeset és én költöztem a legnagyobb, tatami-s szobába. Előnye és hátránya is volt a dolognak. Az előnye nyilvánvaló, a hátránya az volt, hogy a tatami csukott ajtó és ablak mellett rettentő büdös volt. Máshol is voltam már tatami-s helyiségben, de ennyire nem volt vészes, pedig azért van egy alapvető szaga. Lehet, hogy régi volt. Biztos jó ideje nem cserélték, mert helyenként elég leharcolt volt. A székem ferde volt, mindig elzsibbadtam rajta ülve. Próbáltam helyre kalapálni, de féltem, hogy eltöröm, így inkább hagytam. A legrosszabb azonban az ágy volt. Konkrétan volt benne egy gödör. Egy idő után, amikor már többen panaszkodtunk, hogy inkább a földön alszunk, mert olyan kényelmetlen az ágy (az az összecsukható fajta), akkor az advisor felajánlotta, hogy ha veszünk bele valami merevítést, kifizetik. Ekkor néztem meg, lecipzározva a matracáról a borítást, hogy hova lehetne bele merevítést tenni és kiderült, hogy amúgy a fém rács, amire a matracot húzták, el van törve és azért van benne gödör. Merevítést nem lehetett rá kapni. Egy ugyanilyen új ágy 19 ezer yen lett volna, szóval maradt ez és néha az ágyon, de sokszor inkább a földön aludtam, mert az kényelmesebb volt. Bár egy pár centi vastag futon a tatami-n még így is kemény volt. Kicsit úgy éreztem magam reggelente, mint akit agyonvertek 🙂 A legtutibb a szekrényem volt. Egy hagyományos, tolóajtós beépített szekrény, ami kifejezetten futon és ágynemű tárolásra használható. Mi a bőröndöket is ott tartottuk, illetve oda raktam minden dobozt, amint volt. A szekrényt kinyitva mindig nagyon hideg fogadott, mintha a túloldalán Narnia lenne 😀 Egy idő után azzal szórakoztunk, hogy tuti szellem lakik benne, mert reggelente mindig kék-zöld foltokkal ébredtem XD El is neveztük a kis házi szellemünket Ricchan-nak 🙂

Visszatérve a dobozokra, a lakás majdnem teljesen üres volt, amikor beköltöztünk. Volt benne ugyan bútor, mosógép, hűtő, mikró, vízforraló és rizsfőző, de egyéb lakásfelszerelés nem. Viszont a tavalyiak hagytak nekünk egy kis szeretetcsomagot, amit pár nap után át tudtam venni az egyik cserediáktól, aki megőrizte nekünk. Így egy kis alapfelszerelésre szert tettünk, de még vettünk egy csomó mindent, amit szükségesnek éreztünk. Pl. venni kellett lábost, mély tányért, poharakat, konyharuhát, kéztörlő törülközőt, szappantartót, stb… szóval egy csomó apróságot, de sok kicsi sokra megy. Elég költséges volt az első hónap, de ekkor vettem meg azokat a szuper tálakat és bögrét, amit végül haza is hoztam magammal, mert annyira a szívemhez nőttek 🙂 A tavalyi ellátmányt dobozban kaptuk, plusz évközben otthonról is kaptunk szeretetcsomagokat, gyűjtögettük a dobozokat és mi is hagytunk szeretetcsomagot az idei új csapatnak 🙂 Az első esténk kicsit vicces volt, mert akkor még nem volt a birtokunkban az ellátmány, így egy üres, felszerelés nélküli lakásban voltunk, amikor a Josai adott nekünk bento-t vacsira, csak nem volt pálcikánk, amivel megegyük XD Úgyhogy gyorsan le is mentünk felfedezni a környéket és keresni egy közértet, ahol veszünk pár dolgot és kapunk pálcikát 🙂 

A másik két szobában, ahogyan az enyémben is egy ágy volt, plusz íróasztal és szék. Azokkal nem volt gond. Viszont a kis szobában nem volt szekrény 😕 Így Mia a nappaliban lévő beépített szekrényt használta. A lakás amúgy teljesen más elrendezésű volt, mint ahogy eredetileg elképzeltem. Az hittem majd közvetlen egy konyhába jutunk az előszobából és onnan nyílik majd minden, ehelyett egy tokiói viszonylatban elég nagy lakás fogadott, ahol nagyon nagy volt a konyha-ebédlő-nappali. Jajj, a konyhával kapcsolatban van egy vicces élményem. Egyre gyengébben jött a gáz a gáztűzhelyből, mire kiderült, hogy amúgy az egész góliátelemmel működik XD A hal sütő rész mellett volt egy kis panel, ott lehetett az elemet cserélni. Rendes nagy sütőnk nem volt, a mikróban sütöttünk. A mosogató pedig nagyon nagy volt és egy idő után többen is ránk hagyományozták a konyhafelszerelésüket, aminek köszönhetően simán tele tudtuk pakolni a nagy mosogatót is 😛 Egyébként bedugaszolni nem lehetett, így csak folyó vízben tudtunk mosogatni. Nagyon tetszett, hogy a szobámat csak a tolóajtó válassza el a nappalitól, így simán lehetett beszélgetni a többiekkel, ha ők a konyhában vagy asztalnál voltak, én meg a szobámban. A hátránya a tolóajtónak, hogy nem záródik teljesen, így minden behallatszik. Amúgy papírvékonyak voltak a falak. Ugyan a szomszédokat sosem hallottam, ha csukva volt az erkély ajtó, de az erkélyről minden behallatszik a szomszédhoz, ami miatt pl. este már nem lehetett pl. az erkélyen beszélgetni. A japánok szeretik a csendet és nem nagyon tolerálják, ha áthallatszik bármi is hozzájuk, így igyekeztünk nem zavarni a szomszédokat. Ugyanis ha zavarod őket, minimum értesítik az egyetemet, ahonnan mehetnek ki hozzájuk sűrű meghajlás kíséretében bocsánatot kérni, ajándékkal felszerelkezve, de az is előfordulhat, hogy kihívják a rendőrséget csendháborításért. Arra gondoltam, odahaza hányszor hallottam hangoskodni a szomszédokat. Japánban mindenki a legnagyobb csendben volt. Nagyon szerettem azt a csendet. Leszámítva a hajnali 3-kor hazasétáló vagy bicikliző részegeket, akik mindig azt az utcát választották, amerre az erkélyem nézett 😀 Mindenki énekelt kb. és voltak, akik egész jó hangon 🙂 De csomószor elmosolyodtam, amikor egy nem túl jó énekhanggal, de annál több önbizalommal megáldott ember sétált végig az utcán 🙂

A fürdőszoba is egész tágas volt, ezt talán a videó annyira nem adja vissza. Tipikus japán fürdőszobánk volt. A mosdónál a tükrös rész pont olyasmi, amit már ezer más helyen is láttam Japánban. Maga a zuhanyzós-kádas fülke pedig úgy működik, hogy kinyitod az ajtót és rögtön egy műanyagból kiöntött fürdőben vagy, ahol van egy mély, de nem túl hosszú kád és egy zuhanyzós rész. Hátha valaki nem tudja, úgyhogy leírom, hogy Japánban úgy működik a fürdés, hogy előbb lezuhanyzol, általában egy sámlin ülve és utána már tiszta testtel mászol be a fürdőkádba. Ez azért van, mert a fürdőkádban lévő vizet szokta használni az egész család, nem engednek mindenkinél újat. Fürdés után pedig beleáztatják a szennyes ruhát a mosás előtt. Valahol olvastam, hogy Japánban csak hideg vízzel mosnak a mosógépek. Nos, ebben annyi igazság volt, hogy maga a mosógép nem melegíti a vizet. Viszont kiderült, hogy mivel közvetlen egy csap van rákötve a mosógépre, ha elzárod a hideget, csak forró vízzel mos. Szóval lehet meleg vízzel mosni. A víz hőfokot egyébként a konyhában lévő panelen állítottuk be. A max 50 fokra még szól is, hogy túl forró. A fürdőszobában is volt panel. Azt mondták, hogy egy “hair net”-et kell venni a fürdőben lévő lefolyóba, mert különben gyorsan eldugul. Valóban. De a hair net sem segített sokat a dolgon. Folyamatosan tisztítani kellett. Amúgy a kádból a kád alatt vezette el a vizet és a zuhanyzó rész, ami kicsivel magasabban volt is a kád alá vezette a vizet. Egyszer nyúltam be alá, többször nem mertem. Inkább nem gondolok bele, micsoda moszat lehet ott. Állítólag évente egyszer kijön egy brigád, hogy kitisztítsa. Szerintem ez még mindig nem a leghigiénikusabb megoldás. A japánokat a praktikus gondolkodásukról ismertem, de szerintem vannak totál nem praktikus dolgaik is. Ez az egyik. Nekünk nem fűthető wc ülökénk volt, de mivel volt konnektor a wc-ben, a lehetőség megvolt rá 😀

Mielőtt pár szót szólnék a konnektorról, kicsit kitérek a földrengésekre. Szóval Japánban elég gyakoriak a földrengések. Volt is jó pár, míg kint voltunk, de én ezeknek csak egy töredékét éreztem, mert valahogy mindig épp a fürdőben voltam a rengéskor és az földrengésbiztosnak tűnt 😀 Szerintem valószínűleg ott azért nem lehetett a gyengébb rengéseket érezni, mert a fürdő valamivel feljebb volt a lakás többi részétől és teljesen külön beépített rész volt. Egyszer éreztem csak ott egy rengést egyik reggel. Az volt annyira erős, hogy hirtelen úgy éreztem, mintha rettenetesen szédülnék és meg kellett kapaszkodnom, esküdni mernék, hogy kicsit hullámzott is a fürdőszoba fala. Japánban viszonylag földrengésbiztos az építkezés és a rengésekkor az épületek kilengnek. Ezért is van rés az épületek között, nem érnek közvetlen egymáshoz, hogy legyen mozgásterük. Minél magasabban vagy, annál jobban érezni a rengést. Pl. az első földrengés a suliban ért minket japán órán. Először azt hittem, a padtársam mozgatja a padot, majd a függönyre néztem, ami határozottan kilengett. A tanárnő meg sem állt a magyarázatban, annyira természetes volt számára a dolog. A második rengésnél már én sem izgattam magam. Egyszer arra keltem hajnalban, hogy mozog alattam az ágy. Máskor az íróasztalnál ültem, amikor mozogni kezdett az asztal. Ilyenkor mindig felnéztem a lámpára, mert annak van egy lelógó zsinórja és ha az mozog, akkor tényleg reng a föld. Szerencsére nem pánikoltam egyszer sem, sőt teljesen hozzászoktam a dologhoz. A nagyobb rengések, amiket éreztünk általában egy több száz kilóméterrel arébb lévő rengés miatt voltak. Azaz az epicentrum egy totál másik megyében volt. Pl. szünetben voltam Sendai-ban és pár nappal később Okinawa-n. Okinawa-n a kompon ülve láttuk a híradóban, hogy Sendai-ban 5.4-es rengés volt. Azt pl. simán lehetett érezni Tokióban. Egyébként rögtön az első tájékoztatón kaptunk egy útbaigazítást arról, hogy mit kell tenni földrengés esetén. Sőt a lakásban mindenkinek volt saját emeregency pack-je sisakkal. A csomagban tartós élelmiszer, pelenka, elemlámpa, stb… volt, ami jól jöhet, ha bent ragadsz a házban vagy evakuálni kell. De mikor kell elhagyni az épületet? Amikor kinézel az ablakon és a japánok is elhagyják azt. Az evakuációs központ tőlünk egy köpésre egy általános iskola udvarán volt. Az utcákon egyébként sok helyütt vannak térképek, amiken fel van tűntetve, hogy hol van a legközelebbi evakuációs pont. Nagyon jól meg van ez ott szervezve, nyilván azért, mert ez alapvető fontosságú. Egyébként a meteorológiai szolgálat honlapján azonnal megjelenik mindenféle vészjelzés és evakuációs információ, szóval érdemes azt figyelni, ha úgy érezzük, hogy szükséges. Ez nem csak földrengésre vonatkozik, hanem pl. tájfunra is. Amúgy az NHK News Web Easy honlapján nagyon hasznos katasztrófavédelmi instrukciók vannak fenn! Rögtön a lap tetején színes négyzetekben. Mondjuk japánul, de furiganázva van. Illetve van olyan mobil applikáció, ami asszem 2 perccel előre jelzik a földrengést. Nekem az nem működött, mert az LG-re nem lehetett leszedni…

Ami a konnektort illeti, bár nem sok köze van a lakáshoz, vagy Funabori-hoz, de erre még röviden kitérek. Japánban más a dugalj, mint nálunk, így átalakító mindenképp kell. Ha netán valaki nem tudna Magyarországon venni, akkor se essen kétségbe, mert a Yodobashi Camera-ban és a BIC-ben lehet kapni átalakítót magyarról japánra illetve fordítva is. És nem is volt drága, de már meg nem mondom, mennyiért vettem. A feszültség is más, 100 V és 50 illetve 60 Hz. A legtöbb elektronikai cucc ugyanúgy működik 100 V-n is, pl. a laptopnak, telefontöltőnek nem kellett külön feszültség átalakító. Elvileg a hajvasalóm is működött 100 V-n, de csak éppen hogy langyos volt, így inkább vettem Japánban egy másikat. Pár ezer yen volt. A hajszárító 1400 yen volt, azt felesleges otthonról kivinni. Pl. ha valaki csak hotelbe vagy hostelbe megy, ott eleve van hajszárító.

Megint sikerült teljesen eltérnem a tárgyról és kezdem úgy érezni, hogy ez a bejegyzés már nem is a lakásról szól. Úgyhogy visszakanyarodom a lakásra. Mint minden japán lakásban, a miénkben is volt genkan, azaz előszoba, ami a lakás többi részéhez viszonyítva pár centivel lejjebb helyezkedik el. Itt kell levenni a cipőt és az ajtó felé fordítva vagy a cipőtartóra helyezni. A lakás többi részében csak zokniban vagy házi papucsban lehet közlekedni. Ennek nagy előnye, hogy nem viszed be a koszt. A tatami-ra azonban még papuccsal is tilos rálépni, mert sérülékeny és nehéz kitisztítani belőle a koszt. Egyébként, bármilyen büdös is volt, azért nagyon szerettük a tatami-t. A közös mozizások alkalmával mindig az én szobámban gyűltünk össze és a tatami-n ültünk, miközben a székre helyezett gépen ment az anime. Ezek voltak a legjobb percek szerintem, amikor mind összejöttünk 🙂 Szerencsére mi hárman nagyon jól megvoltunk, nem voltak köztünk súrlódások és a házimunkából is mindenki kivette a részét. Umm, még a teregetésre térnék ki, mert az kicsit másképp működött, mint idehaza. Kezdődött azzal, hogy olyan fajta szárító, mint amit itthon használtunk, Japánban nem volt. A japánok rúdra és vállfára teregetnek. Az erkélyeken vannak ilyen kampós fém izék, amikre rudakat fektetnek és arra lehet ráakasztani a vállfákat, illetve az ujjukon keresztül ráhúzni a felsőket, a szárukon keresztül pedig a nadrágot (ami tökre nem helytakarékos). Nekünk csak egy rudunk volt, viszont kihúztunk zsinórokat és vettünk csipeszeket. Van ilyen zokni szárító csipesz, sőt van belőle nagyobb kiadás is, amire még pólókat is felcsipeszelnek. A probléma azonban az, hogy ha szakad az eső vagy hideg van kint, akkor nem nagyon szárad a ruha. Mi a nappaliban teregettünk, főleg közvetlen a légkondi alá.

Ja igen! Radiátor az nincs. Helyette légkondi van, ami nyáron hűt, télen fűt. És megfigyeléseim alapján az áram fogyasztási díja nagyjából egyenlő azzal, amit itthon fizetünk, még így is, hogy árammal fűtöttünk. Idehaza egy-egy hidegebb télen akár 45 ezer forint is megvan a fűtés, míg Japánban maximum 15 ezer forint volt átszámítva. Minden közmű olcsóbb volt, összesen átlagosan 15 ezer yen volt hármunkra a víz-gáz-villany havonta. De ezt az egyetem fizette. Csak azért írom ezt le, mert ahhoz képest, hogy Japánban klasszisokkal jobb a fizetés, mint nálunk, mégis olcsóbb a közmű. Bár ez asszem kerületenként változó, szolgáltatótól függ. Sokat számít, hogy Japánban több szolgáltató is van, így gyakorlatilag versenyképes árakat szabnak.

No, a lakásról ennyit, a videón, képeken úgyis látjátok majd. A környékről is szeretnék írni, mert én azt is nagyon szerettem 🙂 A mi címünk a Funabori 6-5-1 volt. Az épület a Bridge Life nevű céghez tartozott, akik külföldieknek is adnak ki lakásokat. 6 majdnem egyforma ház tartozott hozzájuk, középen egy 14 emeletes monstrummal, egy játszótérrel és a “lakópark” külön szeméttárolójával. Elvileg meg van szabva, hogy melyik nap milyen típusú szemetet lehet kirakni, de nálunk, mivel asszem minden nap vagy legalábbis nagyon sűrűn elvitték a szemetet, így gyakorlatilag bármit bármikor le lehetett vinni. Viszont mindent szelektíven: éghető szemét, éghetetlen szemét, üveg, fém, papír, nagy méretű hulladék. A nagy méretű hulladék kihelyezése előtt az önkormányzat felé jelenzni kell, hogy ki akarod rakni a cuccot. Matricát is kell rá venni (200 yen).

A környékünkön nagyon sok közért volt. Közvetlen az első sarkon akkor nyílt meg az Inageya nevű nagy közért, amikor oda költöztünk, majdnem vele szemben volt egy Family Mart kisközért (konbini), illetve pár percnyi sétára egy AEON nagy közért. Az állomás (Toei Shinjuku Line, Funabori állomás) alig 10 perc séta, az állomáson túl pedig van egy áruház, a Daiei, az aljában nagy közérttel, az emeleten 100 yenes bolttal. Drogériák közül is volt több pár percnyi sétán belül. A Papasu drogéria és gyógyszer üzlet szintén egy saroknyira volt tőlünk. Sokkal tovább nyitva volt, mint a helyi gyógyszertárak. Amik egyébként lépten-nyomon voltak. Sőt orvosi rendelők (klinikák) is voltak dögivel. Megfigyeléseim alapján fogorvosi rendelőből van nagyon sok. Az még az isten háta mögött is van. Hmmm, lehet, hogy az orvosi dologra visszatérek egy külön bejegyzésben, mert orvosnál is jártam.

Pár utcára tőlünk volt egy kis folyó egész gusztusos folyóparttal, sétánnyal. A folyó mentén egy használt árucikkeket árusító bolthoz is eljutottunk, ahol rettentő aranyos idős nénik vezették a boltot. Japánban nagyon sok a rettentő aranyos idős ember egyébként és ha megtudják, hogy beszélsz japánul, kenyérre lehet kenni őket 🙂 Az Arakawa folyó kb. 15 perc sétára volt tőlünk, azon ment keresztül a vonat, amivel úgy nagyjából mindenhova el lehetett jutni. Az Arakawa partján szintén lehet nagyokat sétálni, amire nekünk vagy időnk, vagy energiánk nem volt soha és kb. csak haza indulás előtti héten jutottunk el odáig, hogy sétáljunk ott egyet. Funabori egyébként Edogawa városrészben van, és kb. 20 percnyi busz útra már a Tokiói-öböl található. Ott van egy óriáskerék és szabadstrand is, de az öbölben tilos a fürdőzés. Odaiba-n is van szabadstrand, de ott sem lehet fürdeni. Azt olvastam, nem jó arra fele a vízminőség. A legközelebbi úszós strand a Miura kaigain volt. Arról majd írok a másik blogomon.

Egy szó, mint száz, én nagyon szerettem Funabori-t ♥  ♥ ♥ Ha netán egyszer a jövőben újra Tokióban élhetnék, ott vennék ki lakást. Nem olyan nyüzsgő, mint az olyan belvárosi részek, mint Shinjuku, Ikebukuro vagy Akihabara, de van ott minden, ami kell. Szép a környék is és nagyon jó a közlekedés. Még ha maga a lakás, ahol laktunk, nem is volt a legmodernebb, imádtam ott lenni. Kb. már a második napon otthon éreztem ott magamat. Kicsit még mindig úgy érzem, pedig már hónapok óta itthon vagyok, mintha bármikor simán lemehetnék vásárolni az Inageya-ba vagy átruccanhatnék Akihabara-ba a BookOff-ba. Kicsit szomorú vagyok, amikor rájövök, hogy ez nem így van 😦

Okés, akkor előbb jöjjön egy videó a lakásról. Nem beszélek rajta, mert úgyis mindenki rájön, hogy mit lát, meg iszonyat idióta a hangom felvételről 😛

Aztán pedig képek a lakásról:DSC_0371DSC_0376DSC_0377DSC_0370DSC_0396DSC_0381DSC_0382DSC_0380DSC_0392DSC_0399DSC_0369.JPGKilátás a nappali erkélyéről:DSC_0363.JPGDSC_0362.JPG

Végezetül pedig pár kép a környékről, a végén az Arakawa folyóval:

20160912_17144720160912_17224320160912_172621DSC_9634DSC_9636.JPGDSC_9638.JPGDSC_9761DSC_9784.JPGDSC_9795DSC_9799.JPGDSC_9800DSC_9652.JPGDSC_9647.JPGDSC_1685.JPG

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s