Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Japán, Josai tanulmányok Japánban és KRE Japanológia mesterszak

Josai Nemzetközi Egyetem Kioicho campus és az órák

2 Comments

Nagyon régóta nem jelentkeztem, sajnos nem nagyon volt időm blogot írni, amíg Japánban voltam. Most, hogy hazatértem, megpróbálom pótolni, ami kimaradt. Van pár dolog, amiről szeretnék írni, pl. maga a campus, az órák, az egyetemi rendezvények, az egyetemi munka és az internship, amit végeztem, illetve gondoltam, hogy írok még pár hasznos tanácsot. Szerencsére egy kicsit utazgatni is volt alkalmam, arról azonban a kifejezetten Japán Utazással kapcsolatos blogomon írok. Ez utóbbiban szintén nem sokáig jutottam, de legalább már elkezdtem 🙂 Igyekszem viszonylag gyorsan letudni a Josai-on töltött időmmel kapcsolatos dolgokat, ugyanis közben elkezdtem a Károlin a mesterszakot és arról is szeretnék majd írni.

No de térjünk rá a lényegre. Szóval én a tokiói campus-on voltam, aminek Kioicho a neve, de voltak még cserediákok Saitama Sakado campus-on, Togane-ban és Awa-Kamogawa-ban is. Én alapvetően Togane-ba és Kamogawa-ba jelentkeztem, de mégis Tokióba kerültem, annyira nem értem, hogy miért. Bár gyanítom, hogy az volt az oka, hogy könyvszerkesztői minorra jártam, ami rokonságban áll a média szakkal. Eleinte kissé szomorú voltam emiatt, mert úgy gondoltam, jobban szeretem a vidéki Japánt, mint Tokiót, de viszonylag hamar rájöttem, hogy szerencsésen alakult ez így. Nagyon megszerettem Tokiót, talán még Kiotónál is jobban, és nagyon örülnék, ha még lenne alkalmam visszatérni oda.

Jártam a többi campus-on is, és annyi biztos, hogy a tokiói a legmodernebb, és szerintem a legszebb. Illetve az ugye eléggé központi helyen van, ha bárhova el szeretnél utazni, onnan a legkönnyebb. Bár eleinte nem hagytam el Tokiót, csak amikor másik campus-ra vittek, és tulajdonképpen utazgatni csak a tavaszi szünetben volt lehetőségem. Az a helyzet, hogy azóta változott az ösztöndíj, mivel új chancellor-t kapott a Josai és kevesebb pénzt szánnak a cserediákokra. Pl. már senki nem mehet Tokióba, ebben szerintem több dolog is közre játszik. Az egyik, hogy Tokióban nagyon sokba került az egyetemnek a szállás. A másik, hogy a havi 50 ezer yen nem igazán volt elég arra, hogy rendesen elboldoguljunk. A harmadik pedig, hogy Tokióban a japán diákok nem mutattak hajlandóságot arra, hogy barátkozzanak a külföldi cserediákokkal, így nem sok lehetőségünk volt a Kioicho Campus-on barátokat találni. Nem egészen ide tartozik, de azért leírom, hogy azóta az ösztöndíj kondíciói is változtak. Pl. megszűnt a Mizuta ösztöndíj és a Jinzai Ikusei-t, amivel én voltam, átnevezték és most úgy működik, hogy havi 30 ezer yen-t ad az egyetem, a szállást és a reptéri transzfert biztosítja, illetve további 20 ezer yen-t ad még, ha a cserediák havi 20 órát besegít nekik, azaz megdolgozik érte. Ja és elvileg havi 10 ezer yen-t kell fizetni közműre saját zsebből. Szóval akkor marad havi 40 ezer. Az nem túl sok. Talán nem lehet belőle éhen halni, de szerintem a változatos étkezésről mindenképp le kell mondani. Ja és persze magadra kell főzni, mert az valamivel olcsóbb. Egyébként vidéken olcsóbb a közért. De szerintem akkor sem árt, ha valaki havi x összeggel (mondjuk 10 ezer yen) tud támogatni. Utazni pedig tényleg akkor tudsz, ha vagy valami plusz munkát vállalsz, vagy kapsz otthonról pénzt. Én is akartam plusz munkát vállalni, mondjuk konbini-ben, de sajnos a heti kb. 16 óra egyetemi munka mellett ez már nem nagyon fért bele.

De megint sikerült elkanyarodnom a tárgytól. Szóval a tokiói részleg tehát szép, felszerelt, és jó fejek a tanárok. Valamint a legtöbb Global College (angol nyelvű) óra is itt van, ez is előny volt számunkra. A hátránya azonban az, hogy elég messze laksz az egyetemtől, így csak a napi ingázás, azaz a bérlet 7260 yen-be kerül, amit a havi 50 ezerből kell kigazdálkodnod. Minden campus-on 50 ezret adtak, így aki nem Tokióban élt, az havi 7 ronggyal többel tudott gazdálkodni, ami elég sok. Illetve a Sakado (Saitama) Campus diákjai jobban jártak, mert már az elején megigényelte nekik az egyetem a JASSO nevű ösztöndíjat az egész évre, ami havi 80 ezer yen, így még dolgozniuk sem kellett. Próbáltam amúgy kijönni az 50-ből, azaz a maradék 43-ból, de ahhoz, hogy normális kaját egyél, és ne csak mindig rizst, illetve, hogy azért zöldséget is fogyasszál, nem nagyon elég. Azért éhen nem lehet halni belőle, de úgy igazán jól sem laksz, vagy nem tudsz annyira egészséges dolgokat venni. Illetve én csak hús és hal mentes ételeket fogyasztottam, ami nem volt túl olcsó. Szóval visszatérve Tokióra és az itteni részlegre. Munka terén itt voltak talán jobbak a lehetőségek. Amit nagyon sajnáltam Tokióban, hogy ott szerintem elzárkózóbbak voltak a diákok, mint a többi campus-on. Konkrétan volt olyan diák, aki, ha meglátta, hogy egy külföldi jön vele szembe, akkor inkább lehajtotta a fejét, vagy más irányba nézett. Beszélgetni konkrétan egy japánnal sem tudtunk. Volt English hang-out, ahol mondjuk angolul kellett beszélgetni, de ott is főleg kínaiak voltak. Az ösztöndíj amúgy arra is jó volt, hogy fejlesztette az angol nyelvtudásomat, hiszen a cserediákokkal minden nap angolul beszélgettem. Illetve némi gyakorlatot szereztem abban, hogy a különféle akcentusokon keresztül is megértsem az angolt. Saitama-ban, amint hallottam, külön volt lehetőség beszélgetni a japán diákokkal, illetve Kamogawa-ban pedig kicsi a közösség, mindenki mindenkit ismer, és beszélgetnek egymással a diákok. Ott pl. kollégiumban helyeznek el, ahol amúgy is vegyesen vannak a diákok. Saitama-ban is kollégium van. Kamogawa-ban kb. semmi nincs, az egy nagyon pici hely, nagyon messze Tokiótól, de a szállás egy köpésre van az egyetemtől, ami azért nagyon jó lehet. Illetve ott van az óceán, és a fantasztikus kilátás az egyetem teraszáról. Viszont a hátránya az, hogy onnan nagyon macerás bárhova utazni. Togane-ban pedig elég nagy a campus, az ottaniaknak saját lakásuk van (mármint nincsenek lakótársaik), illetve ahogy néztem, nagyon jól érezték magukat együtt. Tokióban inkább közös iszogatás volt, amire én annyira nem voltam vevő. Nem mondom, hogy Tokióban rossz volt a közösség, mert nem volt az. Senkivel nem volt komoly bajom, elég jól összetartottunk szerintem, aminek örültem. Ja, egyébként Kamogawa-ban két fős szobák vannak, Sakado-ban is elvileg. És a többi campus-on nagyon nagy pókok élnek :S Szóval ilyen szempontból is örültem, hogy Tokióba kerültem. Ott kétszer találkoztam csak pókkal, az kicsi volt, de ugrott. Kamogawa-ban ezen túl kígyók és vaddisznók is élnek. A Kamogawa-i campus és szállás hátránya egyébként, hogy elég szép sétára van a településtől. Kicsit szokatlan azok után, hogy Tokióban 10 perc sétán belül 10 közért is van. Én ezek fényében a jövő cserediákjainak elsősorban Saitama-t ajánlanám, másodsorban Togane-t.

A Kioicho campusról leginkább csak az utolsó hetekben csináltam képeket, mert nagy a gépem, és nem akartam magammal cipelni. Így is minden nap vagy a tankönyvemet, vagy a laptopot vittem magammal. A saját, illetve lakótársam, Alíz képeit alább látjátok, de egyéb képek vannak még fenn az egyetem honlapján. 5 épület van, ebből csak 4-ben van tanterem, az ötödik az egyetem szállója vendégelőadóknak. A 4-es épületben alig van terem, ott inkább irodák vannak, a 3-as és az 5-ös épületben voltak eleinte óráim. Némiképp odább, pár utcára található az 1-es épület, a második félévben főleg ott voltak óráim. Ott vannak főleg a tanárok irodái és a chancellor irodája is, valamint a könyvtár. A tokiói könyvtár viszonylag kicsi, de át lehetett kérni könyveket Togane-ból, a főkönyvtárból. Két épületben van ebédlő, viszont a menü szinte mindig ugyanaz, és én meg kb. soha nem tudtam ott ebédelni. Csütörtökön és pénteken az ebédidőben volt meetingünk, a többi napon ebéd utánra mentem az első félévben, de egyébként az English hang-out nevű kötetlen beszélgetés is ebédidőben volt. Néha sikerült ebédelnem, de mivel a menzán mindig nagyon sokan voltak, így a környéken lévő kajáldákat is megnéztük. Valamint a közértben vettünk valami olcsóbb kész kaját vagy péksütit. Van egy olcsó, és nagyon jó soba noodle shop nem messze a 3-as és 5-ös épülettől. Egy kicsike talponálló, de nagyon finom kajákat készítettek. Vinni kaját nem nagyon tudtam, mert napközben nem tudtam hűtőbe rakni és evés előtt nem tudtam megmelegíteni sem. Néha vettem kész bento-t és azt vittem magammal. De a második félévben szinte semmi időnk nem volt kajáért menni, így valamikor megvettem napközben a péksütit, csokit, onigiri-t és két óra között vagy munka alatt megettem. A Mizuta-soknak ebből a szempontból sokkal könnyebb dolguk volt. Ők órák után azonnal mehettek haza, tudtak otthon enni, így szerintem kicsit gazdaságosabban jöttek ki, mint azok, akiknek munka miatt órák előtt és/vagy után még bent kellett maradniuk.

Az egyetemen elvileg 5 period van minden nap. Egy period 1,5 óra hosszú. Nevezzük mondjuk tanórának. A period-ok között 10 perc szünet van. Ez akkor rossz, ha két, egymástól távol lévő épületben vannak az egymást követő óráid. Mire átérsz és mondjuk elugrasz a mosdóba, el is ment a szünet. Ez nekem nagyon furcsa volt az otthoni egyetem után, ahol eltérő időpontokban kezdődtek az órák, így volt, hogy fél óra vagy akár több óra szünetem is volt az óráim között. Mondjuk ennek a period dolognak előnye is van, de egy olyan nagy egyetemnél, mint az ELTE, ahol kismillió tárgy van, és bármelyiket felveheted, nem lenne kivitelezhető ez a beosztás. Így mondjuk voltak egymást fedő óráim. Azért mondjuk itt is volt ilyen. A második és a harmadik period között van egy 40 perces szünet, ami az ebédszünet, de mindenki akkorra akar meetinget szervezni, így minden nap vittem magammal egy energiaszeletet, müzli szeletet, csokit vagy valamit, hogy ha nem lenne ebédidőm, akkor se haljak éhen. Első félévben konkrétan a hétfőm volt rettenetes. Ugyan csak a harmadik period-tól volt órám, így otthon mondjuk tudtam ebédelni indulás előtt, de utána estig egy pillanat szünetem sem volt, mert a harmadik period után dolgoztam, egy tanárnak segítettem, ezért részt kellett vennem a negyedik periodban az óráján. A probléma csak az volt, hogy 10 perccel előbb ott kellett lennem, és 10 perccel tovább kellett maradnom, így se enni, se mosdóba menni, sem pedig semmire nem volt időm :S És rendszerint késtem az 5. period-os órámról, mert az másik épületben volt. A hétfőhöz hasonlóan a csütörtököm volt még durva, bár akkor voltak az órák között szünetek, viszont reggel 9:30-tól este 18:10-ig voltak óráim. Illetve aznap volt egy 1,5 óra munkám az óráim között. Estére úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek.

Most pedig kicsit írok külön az órákról. A japán óráim nem voltak az első félévben olyan intenzívek, mint otthon. Néha kicsit egyszerűnek érzem az Intermediate II-t, de tudom, hogy az Advanced meg túl nehéz lett volna nekem. Minden órát más japán tanár tartotta, emellett rendkívül összehangoltan adták le a tananyagot, ami kiváltképp pozitív dolog  volt szerintem. Volt, aki lazább volt, és volt, aki pedig szigorúbb. Volt, aki jobban magyarázott, és volt, aki meg kevésbé. De összességében tetszettek a japán órák, és bár néha kicsit unalmasnak találtam, hogy olyan sokáig veszünk egy szöveget, a nyelvtanon meg elég gyorsan átugrunk, kb. megfelelőnek éreztem a feladatok és a beszéltetés elosztását. Amit hiányoltam nagyon, az a JLPT nyelvvizsgára való megfelelő felkészítés volt. Egy idő után ugyan töltögettünk péntekenként nyelvvizsga feladatokat, és a tanárunk elmagyarázta a nyelvtant, ha nem ment. Kandzsikat és szavakat főleg az első félévben tanultunk. A második félévben átkerültem az Advanced csoportba, ahol rengeteg lecke volt, és ha a nyelvvizsgára is akartam készülni, akkor már pluszban a szavakat nem tudtam az órára megtanulni. Könyvet is váltottunk és elkezdtünk a Try! N2-ből tanulni, ami végül is hasznosnak bizonyult, mert a nyelvvizsgán simán előfordult olyan nyelvtan, amit abból tanultam meg. Emellett hétfőnként olyan órám volt a második félévben, amire heti rendszerességgel kellett 3 db NHK cikket elolvasni, kettőről írni kellett összefoglalót, a harmadikról pedig beszélni kellett a tanárnőnek. Időközönként egyéb plusz feladatot is kaptunk, pl. grafikonról kellett előadást tartani. Illetve ebből az egyik órán mindig olvastunk valami könyvet, és az olvasott sztoriról kellett írnunk. A második félévben amúgy kevesebb japán óránk volt. A sima japán órákon kívül az első félévben volt egy úgynevezett Japanese Project óra, amin minden órára volt egy olvasmány, illetve írnunk kellett egy pár perces japán prezentáiót minden héten másik témából, és random felelt minden órán pár ember. Ez így önmagában nem tűnik vészesnek, hiszen pár percről van szó, de ha minden nap estig bent vagy, és mire haza érsz, kaját csinálsz, eszel már 9-10 óra, úgy elég fáradt vagy az ilyesmihez. Közben pedig vagy kutatni kellett valamilyen témában (mintha szakdolgozatot írnál), vagy olvasnod kellett valamit, és arról kellett beszámolnod pár mondatban hetente, hogy meddig jutottál. A félév végén pedig előadást kellett belőle tartanod japánul. Ez az óra végül annyira megterhelő lett, hogy a második félévre szerencsére eltörölték. Egy másik órára szintén kutatást kellett végezni. Ez a Project Research óra volt, amit angolul tartottak. Ez egy médiás kötelező óra, amire egy választott témában egy issue-t kellett valamilyen kontextusban megvizsgálni, és arról kellett a félév végén angol nyelven előadást tartani. Sajnos a szakdolgozati témámhoz nem nagyon tudtam issue-t párosítani, sőt a többi tradicionális dologgal is ez volt a fő problémám, így az első félévben egy totálisan a kutatásomtól eltérő témát választottam, aminek viszonylag könnyű volt utána nézni. Az időtakarékosság volt az egyik fő szempont. Szóval a témám a Hikikomori lett, mely egy modern, kifejezetten Japánra jellemző jelenség, ami határozottan egy issue, és ezt mutattam be az animéken keresztül. A második félévben a szakdolgozati témámra váltottam és azt bővítettem inkább ki. A Global College órák nyilván órától függően eltérőek voltak. A Japanese Literature in Translation pontosan az, amit a neve is sugall. Japán műveket olvastunk angol fordításban. Heti elég sok oldalt. Néha csak 20-30-at, néha több százat. Aztán az órán beszéltünk róluk. Jordan Smith tanár úr rettentő humoros ember, nagyon tetszik a stílusa, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat tud. Az órái annyira kötetlen, beszélgetős stílusban folytak le, amihez otthon egyáltalán nem voltam szokva. Teljesen más volt, mint az otthoni egyetemen bármilyen óra. Sosem tanultam még a japán irodalomról ilyen jó hangulatban. Így szerintem könnyebben érthető és könnyebben jegyezhető meg bármi az adott művekkel kapcsolatban, és rá vagy kényszerítve, hogy olvass, mert mindig képben kell lenned a szöveggel, és lehetőleg aktívan részt is kell venned az órai diskurzusban. Illetve a félév folyamán 6 response-t kellett írnod, azaz ki kell választanod valamelyik olvasmányt és arról kellett írnod bármit, ami csak az eszedbe jutott. Lehetett az akár az érzéseid akár a gondolataid. Hiányozni összesen egyszer volt megengedett, ami az otthoni 3-hoz képest rendkívül kevés, de erről az óráról amúgy sem akart szerintem senki sem hiányozni. A Tradition in Contemporary Japan, ami nagyon izgalmasnak tűnt, Horvát Andrew magyar származású tanár órája volt. Kicsit komolyabb volt, mint amire számítottam. Általában elmentünk a városba egy adott témával kapcsolatban nézelődni. Így pl. jártunk Jimbocho-ban, ahol  ukiyo-e képeket néztünk, illetve voltunk kimono boltokat nézni. A félév végén csoportosan kellett előadást tartani egy kiválasztott témában, illetve volt egy nagyon nehéz teszt is. A tanár úr küldött mindig anyagokat, de olyan száraz volt az összes olvasmány, hogy szerintem nem sok diák akadt, aki el is olvasta.

Szóval heti nagyjából 10 period-ot, azaz kb. 15 órát voltam bent órán. Emellett heti 20 órát kellett volna dolgozni, hogy az év végére kijöjjön a ledolgozandó órák száma. Mivel alapvetően csak heti kb. 16 fért bele, ezért más időpontokban is, pl. hétvégén és szünetben is kellett dolgozni, de erről majd egy másik bejegyzésben fogok írni. Plusz ott volt a két projekt, a nyelvvizsgára való készülés és a lecke. Egy szó, mint száz, unatkozni nem nagyon volt időnk. Igazából egész évben nem unatkoztam, ha így belegondolok 🙂 Ami mondjuk önmagában nem probléma, csak nagyon fáradt voltam, amikor 1 év után hazatértem. Viszont nagyon jól éreztem magam és bármikor szívesen az elejéről kezdeném az egészet 🙂

Jajj, pár apróságot még kihagytam 🙂 Pl. nagy meglepetésként ért, hogy a 3-as épületben a wc ülőke ugyan nem az a zenélős fajta volt, de oldalt, a lehúzó gombnál volt egy szenzor, ami, ha érzékelte, hogy ott vagy, vízesés és madárcsicsergés hangot adott XD Ez nyilván azért volt, hogy mások ne hallják, mit csinálsz a wc-n. A többi épületben nem volt ilyen, de gyakori volt pl. hogy ha valaki használta a wc-t, folyamatosan öblített, hogy valami alaphang legyen. Illetve még azt akartam leírni, hogy a campus egy dimbes-dombos területen található, pár utcára a császári palota területétől, illetve a Nemzeti Színháztól. Nagyon szép környék volt szerintem, nem csoda, egy csomó konzulátus van arrafelé, meg kormányzati iroda meg ilyenek. Még, ahogy írtam, lesz pár bejegyzés a kint töltött évemről, szóval majd nézzetek vissza 🙂 Stay tuned~

Képek az egyetemről:

A 3-as épület:

Főbejárat

20347793_1648138768563800_320112027_o

Recepció és étkező, az étkező mellett a recepció mögötti részen pedig a konyha.

20170724_173226.jpg

A lépcsőfordulóban mindig valami szép virág kompozíció fogadott minket.20161012_182138Előadóterem

20353824_1648181915226152_837376937_o

Kis tanterem, itt volt a Japanese Project óránk.20394787_1648181861892824_762823834_o20399337_1648140891896921_1813544549_o

Főbejárati erkély. Itt sajnos egyszer sem ültünk kint, a munka miatt állandóan a Learning Space-ben kellett lennünk.20424797_1648183618559315_1644649542_o20394685_1648183701892640_996696702_o20347995_1648183695225974_1449484721_o

Emeleti tetőkert. Diákok elől elzárva.

20353960_1648183938559283_1733774619_o

Belső kiülő.20426953_1648183771892633_1123346151_o20347908_1648183398559337_1553207761_oEmeleti rendezvény helyiség20170207_120855

Tantermek előtti folyosó20353842_1648183855225958_1997095414_oEmeleti társalgó20347865_1648183738559303_342457910_oLépcsőház20348149_1648181818559495_1399638067_oMosdó20394625_1648183805225963_1957369257_o

A hátsó bejáratnál található a Mizuta Art Gallery20399296_1648184045225939_313573291_oLépcsősor a hátsó bejárat felől20424614_1648184115225932_1756236191_o20394556_1648183475225996_454032212_oAz egyetem különbejáratú dinoszaurusza.20394520_1648184135225930_341246323_oAz egyetem karácsonyfája20161208_172137

5-ös épület közvetlen a 3-as mellett:

20170724_17345520317249_1648181698559507_953118490_o

A 4-es épület (ezüstös-szürke) és a 2-es épület (mögötte a halvány barna):20394893_1648138685230475_485624259_o

Az 1-es épület:20348065_1648138658563811_341383263_oTársalgó20170421_13442720170421_134516.jpgAz épület melleti kiülős rész20170421_134531.jpg20170519_132751.jpg20170519_132732.jpg

Aula20317137_1648138611897149_1449900468_o.jpg20348116_1648138595230484_1600930103_o.jpgTanterem20347801_1648138401897170_1358120217_oFolyosó és lépcsőház20424754_1648138538563823_662362983_o20353818_1648138561897154_1547927305_o.jpg20170421_141736.jpgEmeleti társalgó20354210_1648138511897159_579479452_o

Dohányzó szoba átmenetileg lezárva20317207_1648138385230505_781439079_o.jpg

Lépcső az étkező és a föld alatti előadóterem felé20348094_1648138578563819_2106212104_o.jpg

Advertisements

2 thoughts on “Josai Nemzetközi Egyetem Kioicho campus és az órák

  1. Én most a Togane-i kampuszon töltök egy évet, érdekes volt olvasni, hogy milyen a Kioicho kampusz. 🙂
    Jordan Smith meg a legkirályabb ember a világon. 🙂
    Sajnos az irodalmas óráját nem tudtam felvenni, mert egy részt Kioicho kampuszon van, másrészt mert Andrew órájával ütközik. Viszont az animés órája is zseniális. Következő félévben remélem feltudom venni az irodalmas óráját. 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s