Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Japán, Josai tanulmányok Japánban és KRE Japanológia mesterszak


Leave a comment

Funabori, a hely, ahol éltünk ♥

A kinti tanulmányaink ideje alatt a Josai biztosította számunkra a szállást. Bár több campus-on is kollégiumban laknak a diákok, Tokióban az a nagy szerencse ért minket, hogy rendes apartmanokba helyeztek el. Kiutazás előtt csak annyit tudtunk, hogy 3 szobás lakásokba fogunk kerülni és annyit írtak, hogy tatami-s szoba lesz, aminek nagyon örültem 🙂 Végül kiderült, hogy nem minden lakásban van tatami, és nálunk is csak az egyik szobában volt. Magyarok közül 6-an voltunk Tokióban, 3 fiú és 3 lány, így nem kellett sokat gondolkodni az elhelyezésünkön. Eredetileg a lányoké lett volna a negyedik emeleti lakás, a fiúké pedig a második emeleti, de végignézve rajtunk cseréltek. Szóval a második emeleti lakást kaptuk meg végül. Én a pécsi lánnyal, Miával együtt érkeztem, a debreceni lány, Alíz későbbi géppel jött és csak este költözött be. A három szoba különböző méretű volt, mint ahogy majd azt a képeken és a videón is látni fogjátok. Mia vállalta be a legkisebbet, Alíz kapta a közepeset és én költöztem a legnagyobb, tatami-s szobába. Előnye és hátránya is volt a dolognak. Az előnye nyilvánvaló, a hátránya az volt, hogy a tatami csukott ajtó és ablak mellett rettentő büdös volt. Máshol is voltam már tatami-s helyiségben, de ennyire nem volt vészes, pedig azért van egy alapvető szaga. Lehet, hogy régi volt. Biztos jó ideje nem cserélték, mert helyenként elég leharcolt volt. A székem ferde volt, mindig elzsibbadtam rajta ülve. Próbáltam helyre kalapálni, de féltem, hogy eltöröm, így inkább hagytam. A legrosszabb azonban az ágy volt. Konkrétan volt benne egy gödör. Egy idő után, amikor már többen panaszkodtunk, hogy inkább a földön alszunk, mert olyan kényelmetlen az ágy (az az összecsukható fajta), akkor az advisor felajánlotta, hogy ha veszünk bele valami merevítést, kifizetik. Ekkor néztem meg, lecipzározva a matracáról a borítást, hogy hova lehetne bele merevítést tenni és kiderült, hogy amúgy a fém rács, amire a matracot húzták, el van törve és azért van benne gödör. Merevítést nem lehetett rá kapni. Egy ugyanilyen új ágy 19 ezer yen lett volna, szóval maradt ez és néha az ágyon, de sokszor inkább a földön aludtam, mert az kényelmesebb volt. Bár egy pár centi vastag futon a tatami-n még így is kemény volt. Kicsit úgy éreztem magam reggelente, mint akit agyonvertek 🙂 A legtutibb a szekrényem volt. Egy hagyományos, tolóajtós beépített szekrény, ami kifejezetten futon és ágynemű tárolásra használható. Mi a bőröndöket is ott tartottuk, illetve oda raktam minden dobozt, amint volt. A szekrényt kinyitva mindig nagyon hideg fogadott, mintha a túloldalán Narnia lenne 😀 Egy idő után azzal szórakoztunk, hogy tuti szellem lakik benne, mert reggelente mindig kék-zöld foltokkal ébredtem XD El is neveztük a kis házi szellemünket Ricchan-nak 🙂

Visszatérve a dobozokra, a lakás majdnem teljesen üres volt, amikor beköltöztünk. Volt benne ugyan bútor, mosógép, hűtő, mikró, vízforraló és rizsfőző, de egyéb lakásfelszerelés nem. Viszont a tavalyiak hagytak nekünk egy kis szeretetcsomagot, amit pár nap után át tudtam venni az egyik cserediáktól, aki megőrizte nekünk. Így egy kis alapfelszerelésre szert tettünk, de még vettünk egy csomó mindent, amit szükségesnek éreztünk. Pl. venni kellett lábost, mély tányért, poharakat, konyharuhát, kéztörlő törülközőt, szappantartót, stb… szóval egy csomó apróságot, de sok kicsi sokra megy. Elég költséges volt az első hónap, de ekkor vettem meg azokat a szuper tálakat és bögrét, amit végül haza is hoztam magammal, mert annyira a szívemhez nőttek 🙂 A tavalyi ellátmányt dobozban kaptuk, plusz évközben otthonról is kaptunk szeretetcsomagokat, gyűjtögettük a dobozokat és mi is hagytunk szeretetcsomagot az idei új csapatnak 🙂 Az első esténk kicsit vicces volt, mert akkor még nem volt a birtokunkban az ellátmány, így egy üres, felszerelés nélküli lakásban voltunk, amikor a Josai adott nekünk bento-t vacsira, csak nem volt pálcikánk, amivel megegyük XD Úgyhogy gyorsan le is mentünk felfedezni a környéket és keresni egy közértet, ahol veszünk pár dolgot és kapunk pálcikát 🙂  Continue reading

Advertisements


2 Comments

Josai Nemzetközi Egyetem Kioicho campus és az órák

Nagyon régóta nem jelentkeztem, sajnos nem nagyon volt időm blogot írni, amíg Japánban voltam. Most, hogy hazatértem, megpróbálom pótolni, ami kimaradt. Van pár dolog, amiről szeretnék írni, pl. maga a campus, az órák, az egyetemi rendezvények, az egyetemi munka és az internship, amit végeztem, illetve gondoltam, hogy írok még pár hasznos tanácsot. Szerencsére egy kicsit utazgatni is volt alkalmam, arról azonban a kifejezetten Japán Utazással kapcsolatos blogomon írok. Ez utóbbiban szintén nem sokáig jutottam, de legalább már elkezdtem 🙂 Igyekszem viszonylag gyorsan letudni a Josai-on töltött időmmel kapcsolatos dolgokat, ugyanis közben elkezdtem a Károlin a mesterszakot és arról is szeretnék majd írni.

No de térjünk rá a lényegre. Szóval én a tokiói campus-on voltam, aminek Kioicho a neve, de voltak még cserediákok Saitama Sakado campus-on, Togane-ban és Awa-Kamogawa-ban is. Én alapvetően Togane-ba és Kamogawa-ba jelentkeztem, de mégis Tokióba kerültem, annyira nem értem, hogy miért. Bár gyanítom, hogy az volt az oka, hogy könyvszerkesztői minorra jártam, ami rokonságban áll a média szakkal. Eleinte kissé szomorú voltam emiatt, mert úgy gondoltam, jobban szeretem a vidéki Japánt, mint Tokiót, de viszonylag hamar rájöttem, hogy szerencsésen alakult ez így. Nagyon megszerettem Tokiót, talán még Kiotónál is jobban, és nagyon örülnék, ha még lenne alkalmam visszatérni oda.

Jártam a többi campus-on is, és annyi biztos, hogy a tokiói a legmodernebb, és szerintem a legszebb. Illetve az ugye eléggé központi helyen van, ha bárhova el szeretnél utazni, onnan a legkönnyebb. Bár eleinte nem hagytam el Tokiót, csak amikor másik campus-ra vittek, és tulajdonképpen utazgatni csak a tavaszi szünetben volt lehetőségem. Az a helyzet, hogy azóta változott az ösztöndíj, mivel új chancellor-t kapott a Josai és kevesebb pénzt szánnak a cserediákokra. Pl. már senki nem mehet Tokióba, ebben szerintem több dolog is közre játszik. Az egyik, hogy Tokióban nagyon sokba került az egyetemnek a szállás. A másik, hogy a havi 50 ezer yen nem igazán volt elég arra, hogy rendesen elboldoguljunk. A harmadik pedig, hogy Tokióban a japán diákok nem mutattak hajlandóságot arra, hogy barátkozzanak a külföldi cserediákokkal, így nem sok lehetőségünk volt a Kioicho Campus-on barátokat találni. Nem egészen ide tartozik, de azért leírom, hogy azóta az ösztöndíj kondíciói is változtak. Pl. megszűnt a Mizuta ösztöndíj és a Jinzai Ikusei-t, amivel én voltam, átnevezték és most úgy működik, hogy havi 30 ezer yen-t ad az egyetem, a szállást és a reptéri transzfert biztosítja, illetve további 20 ezer yen-t ad még, ha a cserediák havi 20 órát besegít nekik, azaz megdolgozik érte. Ja és elvileg havi 10 ezer yen-t kell fizetni közműre saját zsebből. Szóval akkor marad havi 40 ezer. Az nem túl sok. Talán nem lehet belőle éhen halni, de szerintem a változatos étkezésről mindenképp le kell mondani. Ja és persze magadra kell főzni, mert az valamivel olcsóbb. Egyébként vidéken olcsóbb a közért. De szerintem akkor sem árt, ha valaki havi x összeggel (mondjuk 10 ezer yen) tud támogatni. Utazni pedig tényleg akkor tudsz, ha vagy valami plusz munkát vállalsz, vagy kapsz otthonról pénzt. Én is akartam plusz munkát vállalni, mondjuk konbini-ben, de sajnos a heti kb. 16 óra egyetemi munka mellett ez már nem nagyon fért bele.

De megint sikerült elkanyarodnom a tárgytól. Szóval a tokiói részleg tehát szép, felszerelt, és jó fejek a tanárok. Valamint a legtöbb Global College (angol nyelvű) óra is itt van, ez is előny volt számunkra. Continue reading