Japán Szakos Tanulmányaim

ELTE Keleti nyelvek és kultúrák – Japán


1 Comment

Josai egyetem ösztöndíj interjú

Igen, idén már ilyen is volt. Bár korábban úgy zajlott a dolog, hogy Umemura tanárnő interjúztatott és csak annak a jelentkezése jutott el a Josai-ra, aki az itthoni interjún túljutott. Tavaly semmilyen interjú nem volt, helyette úgy június közepe táján jött egy férfi a Josai-ról és levetített nekünk egy tájékoztató anyagot az egyetemről, illetve mindenkinek be kellett mutatkoznia és el kellett mondania, hogy mi a hobbija. Ennyi.

Amikor megkaptuk a levelet Uchikawa tanárnőtől, hogy május 27-én jön valaki a Josai-ról, szentül meg voltam róla győződve, hogy ez most sem lesz másképp. Azonban csütörtök este, a találkozó előtt kevesebb, mint egy nappal a tanárnő megtudta, hogy a Josai emberei (mert ketten is jöttek) interjúztatni szeretnének minket, ezért csinosan menjünk. Na ekkor kissé beparáztam. Ráadásul másnap délelőtt 11-kor, tehát az interjú előtt pár órával még töri vizsga is volt. Ezek után aludjon nyugodtan az ember 😄

Elérkezett a másnap, túléltem a törit és bíztam benne, hogy a Josai interjút is túl fogom élni. Közben kicsit átgondoltam, miket kérdezhetnek, arra hogyan válaszolnék. Ennek azonban nem sok hasznát vettem, mert javarészt másról kellett beszélni. 10-en voltunk ott és ötösével hívtak be minket. Úgy ültettek le, hogy velünk szemben volt a jelentkezési lapunk és elővettek még pár papírt, amire, miközben válaszoltunk a kérdésekre, jegyzeteltek. Felváltva kellett válaszolni, tetszőleges sorrendben. Ilyen kérdések voltak, hogy: Mi mit tudnánk az egyetemnek nyújtani? Mi a szakdoga témánk? Mit csinálnánk Japánban? Milyen külföldi országokban jártunk már?

Közben meg a lelkünkre beszélték, hogy minden egyetemi rendezvényen (ami egyébként elég gyakori) aktívan részt kell vennünk, különben baj van. Mi leszünk odakinn az országunk nagykövetei, így közvetítenünk kell a kultúrát. Illetve azt is mondták, hogy attól függetlenül, hogy mit jelöltünk meg (az egyetemnek több városban is van campusa), lehet, hogy Tokióban helyeznek el. Ezt egy kicsit furcsállottam, de mindegy. Ha teljes ösztöndíjat kapok, nem panaszkodom. Viszont azért ugye mégis csak szívesebben tanulná azt az ember, amire jelentkezett. Bár az első fél évben javarészt japános órák vannak. Én az interjún az első turnusban voltam és állítólag vagy fél órát benn voltunk. A második turnus nagyon hamar végzett, talán 10-15 perc alatt. Nem tudom, most akkor melyik a jobb. Megint megnéztünk egy kisfilmet az egyetemről és kaptunk újságot is (a tanszéki folyosón van elvileg az asztalon).

Azt is mondták, hogy 4 ágyas kollégiumi szobák vannak, ami más, mint amiről eddig hallottam. Meg idén úgy tűnik, más lesz a részleges ösztöndíj, mint tavaly. Erről inkább majd akkor írok, amikor megérkezik az értesítés, hogy kit mire vettek fel. Reméljük, minél hamarabb. Jaaaaj, sajnos van egy olyan érzésem, hogy nekem ez megint nem jött össze 😦 De azért még nem halt meg bennem a remény. Drukkoljatok nagyon! Meg ha már itt tartunk, szerdán is drukkoljatok, mert akkor írjuk a japán nyelvi záróvizsgát és én már úgy érzem, egy szót nem tudok :S

Valamikor a közeljövőben fogok írni egy bejegyzést a különféle ösztöndíjakról. Előbb bevárom az ösztöndíjasok válaszait 🙂


Leave a comment

6. szemeszter minoros órák és vizsga

Megtöröm a hosszas hallgatást és egy újabb bejegyzéssel jelentkezem. Sajnos ebben a félévben a szakdoga írás és az egyéb projektek vették el az időmet, amiről nemsokára fogok írni. Előbb azonban lássuk, hogy milyenek voltak a minoros tárgyaim.

Tárgyalástechnika, emberismeret

Igazából érdekes és hasznos volt a tárgy, bár őszintén megmondom, néha kissé olyan érzésem volt, mintha egy multi csapatépítő tréningén lennék, és az annyira nem nyerte el a tetszésemet. Az órán, ahogy azt a neve is mutatja, a különféle tárgyalási technikákról és üzleti fogásokról tanultunk, amit, amennyiben egyszer vezető pozícióban leszek egy cégnél, fogok is tudni hasznosítani. Minden órán volt valami olyan feladat, amit csoportosan kellett megoldani, átbeszélni. A tanárnő, én Veszelszki Ágnesnél voltam, nagyon lelkes és dinamikusan tartja meg az óráit. A problémám a jegyszerzési lehetőséggel volt. Rögtön a második órára találnod kellett még két embert, akikkel közösen valamilyen fiktív céget alapítotok. Ez eddig rendben van, de sajnos senkit nem ismertem a jelenlévők közül, így a két másik japán szakos lányt választottam. Aztán hármat ki kell találnotok, hogy mivel foglalkozzon a cég, legyen egy logótok, egy mottótok, egy névjegykártyátok és a félév végén egy céges prezentációt kell tartani, majd a tanárnő által kiválasztott másik céggel egy jó 15-20 perces versenytárgyalást kell lefolytatni. Ez adja a jegyetek legnagyobb részét. Maga az írásbeli vizsga csak minimálisan befolyásolja a jegyet. Sajnos. Ha nem jól választottad meg a csoporttársaidat, nem volt zökkenőmentes a csapatmunka és nem volt meg a lelkesedés és a csapattársak részéről a maximális felkészülés, akkor esélytelen az ötösre pályáznod. Sajnos így én is csak 4-est kaptam és úgy érzem, a többi csapathoz képest rettentő égő volt a mi prezentációnk és a vizsgatárgyalás is. A tárgyalás után annyira letörtem, hogy már a 3-asban sem reménykedtem, így kicsit meglepetésként ért a 4-es érdemjegy, de sajnos nem tudtam volna sehogy sem feljebb húzni. Ami szerintem abszolút negatívum, hogy a prezentációra és a vizsgára a teljes csapat közösen kap egy pontszámot, és most jön a poén, a csapattagoknak kell azt maguk között elosztani! Nyilván senki nem akar magának kevés pontot, mert akkor rossz jegye lesz, így ha megszakadsz, a másik meg nem készül rendesen és alig mond egy-két mondatot, akkor is jól jár, te meg rosszabbul, mert kevesebb közös pontból kell gazdálkodni. Szóval ha valaki Veszelszkinél veszi fel a tárgyat, nagyon alaposan gondolja meg, hogy kivel társul. Az első órán úgyis beszélgetsz a melletted ülőkkel, kicsit megismered őket. Ha lelkesnek tűnnek és te is az vagy, mindenképp hozzájuk csatlakozz!

Nyelvi lektorálás

Ezt is több tanárnál lehet felvenni, én Laczkó Krisztát választottam, mert róla jókat hallottam. Az órán javarészt arról beszélt, hogy az újságnál, ahol lektorál, hogyan folynak a dolgok. Azt nem nagyon tudtam eldönteni, hogy akkor most mi a lényeg, így nem nagyon jegyzeteltem, de szerintem így is ragadt rám. A stílusa élvezhető, de az óra gyakorlati tudást nem nagyon adott, mivel a kapott lektorálandó szövegen nem jutottunk túl. De legalább belenéztünk. Alapvetően elgondolkodtam azon, hogy akkor most a lektorálás (olvasószerkesztés) és a korrektúra között van-e valami lényeges különbség, mert tapasztalataim szerint a lektor korrektúráz. Csak nem nyomtatott tartalmat, hanem word-ben a korrektúra funkcióval. A félév végéig nem sejtettem, hogy mi lesz a vizsga feladat és kissé izgultam, hogy mit fog visszakérni. Szerencsére korrektúrázni kellett (ez már nagyon megy). A tanárnő adott egy szöveget, amit otthon kellett kikorrektúrázni. Olyat választottam, amit le is tudtam ellenőrizni. Pár óra alatt el lehet vele készülni és másnap! már benn volt az 5-ös a Neptunban. Mondjuk valószínűleg azért, mert előre vette azokat, akiknek abszolválniuk kell.

Menedzsment, esettanulmányok

Látogatásköteles előadás! Azaz a névsor szinte mindig körbejárt. A tanárnő azt mondta, ha valaki nem tud bejárni, akkor annak szakmai gyakorlatról kell igazolást hoznia. Ezt nem tudom, mennyire veszi szigorúan, mert összesen kétszer hiányoztam és ugye háromszor mindenről lehet. Nem az órai anyagot kéri vissza, hiszen minden órára más vendégelőadót hívott különféle kiadóktól, szerkesztőségektől, akik a saját munkájukról, a kiadó működéséről tartottak előadásokat. Jogi előadás is volt, ami a szerzői jogok miatt volt fontos. Szerintem érdekesek voltak és talán a jövőben hasznosítani is fogom az egy-egy előadáson elhangzott információkat. Na oké, de ha nem ezt kérdezi vissza a tanárnő, akkor miből lesz a jegy? 4 fős csoportokban kell dolgozni, elő kell állítani egy nyomdai terméket (könyv, magazin) és előadást kell tartani róla. Ez kicsit hasonlított a múlt féléves Lexikológia órára, a tanárnő is ugyanaz egyébként. Így úgy döntöttünk, az előző féléves projektünket tökéletesítenénk. A csapatunk egy tagja lecserélődött, mert az egyikünk nem vette fel idén ezt a tárgyat, de az új tagunk is japán főszakos volt, így már régóta ismertük és teljesen könnyen tudott hozzánk és a projekthez adaptálódni. Na de mi is ez a projekt? Komolyan erre annyira büszke vagyok 🙂 A japán ünnepekről írtunk egy kislexikont, amit erre a félévre átnéztünk, van, amit lerövidítettünk, van, amit hozzáírtunk és átfogalmaztunk. Képeket szedtünk hozzá és bevezető fejezeteket írtunk, ami azoknak az olvasóknak nyújt támaszt, akik még nem ismerik a japán kultúrát. Nagyon sokat dolgoztunk vele, egy-egy munkamenetre többször is visszatértünk és többször is egyeztettünk. A feladatokat is remekül el tudtuk osztani magunk között, így a csapatmunka csillagos ötöst érdemel 🙂 A prezentáció is nagyon jól sikerült szerintem, mindenki kivette belőle a részét és igyekeztünk a megjelenésünkkel is az egységes imázsra törekedni. Azaz egyen színű póló, japán kendő és hajpálcika. Kiadóktól is kellett bekérni árajánlatot, ami kissé döcögősebb volt, mert mire kialakult, hogy akkor hány oldal lesz a könyv és kb. hány színes oldal lesz benne, addigra már csak kb. 2 hetünk maradt az előadásig. Az árajánlatkéréseimre meg nem válaszoltak, csak miután megtaláltam egy olyan oldalt, ahol kitöltve egy árajánlatkérő lapot, a megfelelő helyre továbbították az érdeklődésünket. Azóta elég kedvező ajánlatokat kaptunk kis példányszámra is, így pár helyre (Japán tanszék, Távol-keleti könyvtár, Oszaka Egyetem, Japán Alapítvány) kiadunk saját költségen egy-egy példányt, hogy ne vesszen kárba a fáradozásunk. Most hétfőn voltunk benn jegymegbeszélésen és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, a tanárnő is nagyon dicsérő szavakkal illetett minket 🙂 Azt mondta, még egy lektorálás ráfér, de egyébként profi munka és úgy néz ki, beajánl minket egy kiadóhoz is 🙂 Addig is azt a pár darabot a jövő héten kiadjuk saját pénzből és a megfelelő helyre továbbítjuk. A tárgyra pedig 5-öst kaptunk 🙂

Összességében a minorról:

Olyan szempontból maximálisan megérte, hogy életemben először sikerült (a csapattársaimmal közösen) egy kész terméket előállítanom, vagyis kézzelfoghatót, maradandót és szerintem hasznosat alkottam/alkottunk. Nem tudom, hogy tényleg kiadja-e majd valamelyik kiadó. Ha igen, akkor annak nagyon fogunk örülni és egy nagyon jó referencia lesz mondjuk az önéletrajzomban 🙂 Ha nem, akkor sem volt hiábavaló. Szereztem vele tapasztalatot és úgy érzem, alkottam valami olyat, amit ki tudok adni a kezeim közül. És még a főszakomhoz is köze van 🙂 Ami viszont csalódás volt, hogy bár több órán is elvileg el kellett volna minket vinni kiadóhoz, nyomdába, szerkesztőségbe, sehova nem vittek el, így csak hallomásból tudom, hogy milyenek ott a munkafolyamatok és egyetlen ofszet nyomdagépet sem láttam még élőben (csak hogy egy példával éljek). Pedig érdekelt volna a dolog. Bár nem tartom egyelőre valószínűnek, hogy valaha nyomdába vagy kiadóban dolgozzak, de sosem lehet tudni. Viszont nem érzem úgy, hogy munkahelyi betanítás nélkül el tudnám végezni az ottani munkákat. Oké, a nyelvhelyességem javult, és szerintem egy helyesírási szótárral karöltve tuti egy hét alatt belejönnék egy ilyen jellegű munkába. Na de azért mégsem mondhatom azt, hogy pontosan azt kaptam, amit vártam. Voltak hasznos és voltak teljesen haszontalan tárgyak. Bár ez valószínűleg mindenhol így van. Egy biztos, korrektúrázni úgy megtanítanak, hogy álmodból felkeltve és fejjel lefelé lógatva is menni fog. Viszont! az ezen a minoron elsajátított ismereteket csak itthon fogod tudni használni szerintem. Az angolszász kiadóknál egészen más a tipográfia, és akkor meg sem említem, hogy mennyire más lehet mondjuk egy japán kiadónál. Pedig ha egyszer lehetőségem lenne Japánban könyvkiadónál dolgozni, azonnal elvállalnám a munkát. Viszont a japánok úgyis megtanítják, amit tudnod kell 🙂